2015. augusztus 29., szombat

Az idegen és a Csillagösvény - folyamatos jelenidő

Az idegen és a Csillagösvény - egy könyv a folyamatos jelenből. Csiby Károly könyve azt a szürke zónát ábrázolja, amely nem annyira adrenalin-bomba, mint a világháborúk, se nem annyira, mint az '56-os forradalom, vagy Ceaușescu meglövése, hanem azt a köztes, szürke, hétfő-kedd-szerda masszát, ami tulajdonképpen a jelenkor. Az országút mentén pléhtölcsért áruló korondi gáborcigány, a behunyt szemünk alatt a retinán leúszó mikroszkopikus szálak lehet, nem történelemkönyvbe kívánkozó sztori, de az életünk. Nem kell messzire menni ma sem agresszív románosító tanárnőkért, csak a legközelebbi csángóföldi vagy szórványmagyar, de akár székelyföldi iskolába, és ha nagyon ugrálsz, nagyon hamar ugyanazon (magyar történelmi egyháztól, magyar jogi vagy fizikai személytől államosított) épület ugyanazon irodáiban találod magad, ugyanazon ellenséges címer mellett ugyanaz a zászló, és többnyire ugyanazok fognak kihallgatni is. Ma is vannak listák, ma is vannak, akikre te figyelsz, és vannak, akik téged figyelnek. A hetvenes, nyolcvanas évek nyomasztó szürkeségébe némi színt vitt ugyan a demokrácia, de csak úgy, mint egy mesterséges színezék, ez is, az is rákkeltő. Remélhetőleg ugyanakkor a regény második kötete azt meséli majd el, ahogy Szent Pétertől visszafordul hősünk, mert onnan fentről erőst úgy látszik, nincs még kész idelenn Isten országa. Még van munka bőven.


2015. augusztus 25., kedd

Cion bölcseinek jegyzőkönyvei - 1. jegyzőkönyv

Az ukrán konfliktus és úgy általában a világban zajló folyamatok jobb megértéséhez újra átvesszük ezeket a jegyzőkönyveket egyenként. Íme az első:

1. JEGYZŐKÖNYV

A jog az erőben rejlik. Szabadság - csak egy eszme. Liberalizmus. Arany. Hit. Önkormányzat. A tőke kényuralma. A belső ellenség. A tömegek. Anarchia. Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga. A zsidó-szabadkőműves hatóság legyőzhetetlensége. A cél szentesíti az eszközt. A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály. A zsarnoki uralom legmegfelelőbb formája. Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció. A zsidó-szabadkőműves kormány elvei és szabályai. Terror. "Szabadság, egyenlőség, testvériség" A dinasztikus uralkodás elve. A gój-arisztokrácia kiváltságainak megsemmisítése. Az új nemesség. A lélektani terv. A "szabadság" elvont fogalma. A népet képviselők elmozdításának hatalma.


      ...Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással megvilágítjuk a minket körülövező valóságot. Tisztába kell jönnünk azzal, miben tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól. Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei. Ezért a tömegek kormányzásában a legjobb eredményeket erőszak alkalmazásával és terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel.
      Minden ember hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak módjában lenne, és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség jólétét saját előnye érdekében feláldozni. Mi tartotta kordában az embereknek nevezett ragadozókat? Mi szolgált eddig vezetésükre? A társadalom kialakulásának kezdetén brutális és vak erőszaknak voltak alávetve, később pedig a törvénynek, mely ugyanaz az erő, csak álcázott formában. Levonom a következtetést, hogy a természet törvényénél fogva a jog az erőben rejlik.

     A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja.

     Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az ellenfél már megfertőződött az úgynevezett liberalizmussal, s ennek az eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt egész világosan megmutatkozik elméletünk diadala: a kormány meglazult gyeplőit - az élet törvényénél fogva - azonmód új kéz veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap sem lehet meg irányítás nélkül, és az új hatalom elfoglalja a liberalizmus által legyengített réginek a helyét. 

     Manapság a liberális uralkodók hatalmának helyébe az arany hatalma lépett. Volt idő, amikor a jóhiszeműség és a becsületesség uralkodott. A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék. Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok romba dőlnek és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué. Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje, akár belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá, mindegyik esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető: a mi hatalmunkban van. A teljes egészében a mi kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen meg kell ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul.

    Ha valaki, aki liberális gondolkozású, erkölcstelennek tartaná az ilyen nézeteket, a következő kérdéseket tenném fel neki: Ha valamely államnak két ellensége van, és ha a külső ellenség tekintetében megengedett dolog s nem számít erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni - mint például bizonytalanságban tartani az ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek idején vagy számbeli túlerővel támadást intézni ellene -, akkor hogyan mondhatók erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a közjó tönkretevője ellen alkalmazzák?

   Remélhető-e épp, logikus elmével, hogy eredményesen lehet kormányozni a tömeget ésszerű tanácsok és érvek segítségével akkor, amikor bármilyen, még oly értelmetlen megjegyzést és ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen ellenvetés helyeslésre találhat a népnél, melynek ítélőképessége csak felületes?

    Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletes ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó vagy megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban.

    A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek.

     A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy "jog", puszta gondolat, melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent többet, mint: add nekem, amire szükségem van, hogy bizonyítékom legyen arra, hogy erősebb vagyok, mint te.

     Hol kezdődik a jog? Hol végződik? Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása, személytelenek a törvényei s ahol az uralkodók elvesztették személyiségüket a liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában, új jogot találok - arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk, a fennálló rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden irányába szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén urává váljunk azoknak, akik átengedik nekünk hatalmukból folyó jogaikat azáltal, hogy a maguk liberalizmusában önként kiadták azokat kezükből.

     Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel nem ásható alá. Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakád majd, melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását.

    A cél szentesíti az eszközt. Ezért terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket, ami jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad munkáját.

    A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye; következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a politikához, még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne vigyék az egész nemzetet.

     Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét.

     Egy saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és kicsinyes féltékenykedéstől mentesen ítéleteket, intézhetnek-e országos ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől? Meg tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné és végrehajthatatlanná válik.

     Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős személy kezében összpontosul.

    Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin, bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat - az italok mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal.

      Mi és a mieink nem követjük, ill. követik ezt az utat. A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól; fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá - házi tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és mások, nőink a gójok által látogatott szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az úgynevezett "társaságbeli hölgyeket" is, akik készségesen követik a többieket a romlottságban és fényűzésben. A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen ha az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. Ez a rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót elérhetjük.

      Ezért nem szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással és árulással, ha ezzel előmozdítjuk célunk elérését. A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak.

    A mi államunknak, amely a békés hódítás útját követi, megvan a joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és kielégítőbb halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a terroruralomnak fenntartásához, amely vak engedelmességet követel. Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához. A leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább a szigorúság doktrínája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányt a mi szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség letörésében.

      A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben.

    Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá.

    Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg, hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne, semmit sem ért a politikához - mindezeket a dolgokat a gójok nem veszik figyelembe.

    Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügyek helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét. Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok államainak összes alapját.

     Ahogy később látni fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a nemzsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben.

     A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák meg.

     Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket.

      A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt. A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta őket és megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük.

2015. augusztus 5., szerda

Na ez - Hogyan emlékezzünk meg egy, az oláhok által elkövetett mészárlásra, az oláh törvényszék szerint






"A Csíkszeredai Bíróság első fokú ítélete Csibi Barna Hargita Megyei Csendőrfelügyelőség elleni perében.

 A tényeket vizsgálva a bíróság megállapítja: Csibi Barna a 2015.01.09-én a felperes által kiállított jegyzőkönyvet, amelyben a felperes 1000 lejes bírságot rótt ki rá, megfellebbezte.

 Csibi Barna megjegyzi, hogy az említett napon engedélyezett rendezvényt tartott, amelynek témája az 1849-es nagyenyedi vérengzésre való megemlékezés volt. A rendezvény előzetes bejelentésével összhangban közszemlére lett téve 5 kép, ezek közül egyik Avram Iancut ábrázolta, magyar nyelvű Népirtó és Tömeggyilkos szöveggel. A fellebbező véleménye szerint ezzel semmiféle nem engedélyezett rendezvényt nem szervezett, mert engedélye volt, és az illető történelmi személy igenis felelős a megemlékezés tárgyát képező vérengzésért.

A fellebbező véleménye szerint azzal, hogy ezt a rendezvényt 1000 lej bírság kiszabásával büntették, brutálisan és egyértelműen megszegték a véleménnyilvánítási jogát.

A felperes szerint a bírság kiszabása megalapozott és jogszerű volt. A felperes beszámolója szerint a rendezvény előtt egyeztetett a rendezvény szervezőjével a kiállításra kerülő képek, feliratok tartalmát illetően. Ekkor a szervező nem mutatta be az Avram Iancut ábrázoló képet, és azt állította, hogy a rendezvény során nem kerül kiállításra egyéb kép illetve felirat. A rendezvény befejezése előtt a szervező elővette a szóban forgó képet, nyilvánosságra tette, lefényképezte, majd elpakolta. Ezzel a tettel eltért a bejelentett célkitűzésétől a rendezvénynek, és egy tiltakozást valósított meg, amire nem volt engedélye.

Felperes szerint a fellebbező azon véleménye, miszerint ő csak történelmet ábrázol, nem helytálló, mivel a történelmet nagyon nyers (brutális) és részrehajló módon ábrázolja.

A bizonyítékokat elemezve a bíróság megállapítja: a kihágást megállapító jegyzőkönyv formailag a törvényes előírások betartásával lett kiállítva.

Ami a fellebbezés tartalmát illeti, maga a fellebbező sem tagadja a tényállást, miszerint közszemlére tett egy olyan képet, amely Avram Iancut ábrázolja, magyar nyelvű Népirtó és Tömeggyilkos szöveggel. Ugyanakkor tagadja, hogy ez egyféle tiltakozás lett volna, hanem csak egy történelmi tény kinyilvánítása.

 A gyülekezési törvény kimondja, hogy a nyilvános gyülekezések szervezőinek kötelessége betartani a csendőrség javaslatait. Jelen esetben a szervező nem tartotta be a csendőrség azon javaslatát, hogy csak az előzetesen egyeztetett tartalmú táblákat tegye közszemlére.

A bíróság véleménye szerint egy mészárlásra való megemlékezés csakis az illető történelmi esemény bemutatására kellene szorítkozzon, és egy olyan tábla, mint a szóban forgó is, túllépi az illető mészárlásra való megemlékezés fogalmát. 

 A véleménynyilvánítási jog nem abszolút, az Emberi Jogok Európai Kartája is megfogalmazza ennek a jognak a korlátozhatóságát, például közbiztonsági okokból.

 A történelmi események értékelése a történészek dolga, és nem más személyek által, és nem köztéri rendezvényeken. Mindenesetre Avram Iancut a románok nagy része megbecsüli, éppen ezért egy ilyen jellegű plakát nyilvánossá tétele alkalmas interetnikus konfliktus keltésére.

A kiszabott bírságnak arányosnak kell lennie a kihágás társadalmi veszélyességével, súlyával. Jelen esetben, mivel csak alig pár percig volt látható az illető kép, mivel sötétedés volt, és mivel a rendezvényen egyetlen személy, a szervező vett részt, a bíróság figyelmeztetésre változtatja a bírságot."


Kapcsolódó: Most azon vitatkozunk a román csendőrséggel, hogy a negyenyedi vérengzésért nem Avram Iancu volt a felelős, hanem a kutyái. Jó, nem? (ruszinkarpatalja.bogspot.com)

2015. augusztus 1., szombat

Nemzetközi konferencia a Kárpátaljai Ruszinok Világtanácsa szervezésében - euro-ázsiai gazdasági övezet, magyar-orosz viszony

                 A Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós volt a díszvendége annak a nemzetközi értekezletnek, amelyet a Kárpátaljai Ruszinok Világtanácsa szervezett július 30-án Budapesten, a Marriott szállodában. A konferencia egy euro-ázsiai gazdasági övezet kialakításának lehetőségeit taglalta, amely folyamatban fontos szerep juthat a Kárpát-medence különböző országaiban élő ruszinoknak és magyaroknak. Az MVSZ elnökét elkísérte Bottyán Zoltán, az MVSZ Kárpát-medencei Térségének alelnöke és Karsay Péter, az MVSZ Kárpát-medencén Kívüli Térségének alelnöke.



                 A díszvendéget megillető nyitóbeszédében Patrubány Miklós utalt arra, hogy az elmúlt másfél évszázad két orosz illetve szovjet magyarországi katonai intervenciója és két világháború szembenállása után, az újabb világégés veszélyével fenyegető ukrán válság idején elérkezettnek látja az időt a magyar-orosz viszony gyökeres újraalapozására. Ebben a folyamatban fontos szerep juthat Kárpátalja többségi népének, a ruszinoknak. Javasolta, hogy a magyar-ruszin-orosz együttműködés szimbolikus alapja legyen Balugyánszky Mihály, aki Magyarországon született, Budapesten és Bécsben tanult, Nagyváradon tanított, ruszin nemzetiségű volt és az orosz cár meghívására Szentpétervárra utazott, ahol az egyetem első rektorává vált. 


                  Az MVSZ elnöke utalt arra, hogy a közelmúltban, a Kossuth Rádióban elhangzott tudósítás szerint George Friedman, a Stratfor, a legjelentősebb amerikai stratégiai kutatóintézet vezetője kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok legfőbb stratégiai célkitűzése: megakadályozni Németország és Oroszország összefogását. Mint mondta, az Amerikai Egyesült Államok már két világháborút rááldozott erre és most is eltökélt a német technológiára és az orosz nyersanyagforrásokra alapozó együttműködés megakadályozására. Mindez jelentős nehézségeket vetít elő a Vlagyimir Putyin által javasolt, Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő euro-ázsiai gazdasági övezet kialakításában - mondta Patrubány Miklós, és megjegyezte, hogy a magyar-ruszin-orosz együttműködésre ebben a folyamatban fontos szerep juthat. 

                A Marriott szállodában megtartott értekezletnek meghívottjai - többnyire parlamenti képviselők ill. ruszin közösségi vezetők - azokból az országokból érkeztek, ahol egyaránt élnek ruszinok és magyarok. Jelesül: Magyarországról, Szerbiából (Délvidék), Szlovákiából (Felvidék), Romániából (Erdély), Csehországból és természetesen Oroszországból. 

               A magyarországi politikumot Gyöngyösi Márton, a Külügyi bizottság jobbikos alelnöke képviselte. Az Európai Uniót radikálisan bíráló előadása nagy tetszést aratott, különösen a jelenlévő szerb politikusok körében. 



               A csehországi politikumot Tomio Okamura, japán-cseh kettős állampolgár képviselte, aki saját elmondása szerint az egyetlen élő csehországi politikus, aki a cseh parlament mindkét házában viselt már tisztséget. Tomio Okamura élesen bírálta Csehország kormányának egyértelmű nyugati irányultságát és hozzátette, hogy szerencsére Csehországnak van egy államelnöke, aki felismerte a keleti kapcsolatok jelentőségét és támogatja azok kiépülését. 




              Dragomir Karics akadémikus, a belgrádi szerb parlament tagja teljes mellszélességgel kiállt az euro-ázsiai gazdasági övezet létrehozása mellett és méltatta Orbán Viktor miniszterelnök politikáját. A Budapesten, a Marriott szállodában lezajlott értekezlet résztvevői felhívást fogadtak el és folytatást ígértek ősszel, Prágában és Belgrádban.






Kapcsolódó: 
Состоялась Совместная Конференция Всемирного Совета подкарпатских русинов и Всемирного Совета венгров (rusvesna.ru)