"Országos Rendőrfőkapitányság
Büntető feljelentés
Alulírott ....................................., ................................................................................, személyazonosító igazolványszám ................................., feljelentést kívánok
tenni ismeretlen elkövetők ellen a hatályos Btk. 142. § (1) bekezdés a), b), c)
pontban meghatározott népirtás
bűncselekménye, a Btk. 143. § (1)
bekezdés a), b), c), d) pontban meghatározott emberiesség elleni bűncselekmények,
a Btk. 144. § (1) bekezdés a), b), 144. § (2) bekezdés pontban meghatározott apartheid bűncselekményei tárgyában.
Tényállás:
„Az Országház előtt október 25-én délelőtt,
az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc harmadik napján több ezer fős
(különböző források alapján háromtól harmincezerig) békés, fegyvertelen tömeg
tüntetett. Nagy részük az Astoria előtti
tömegtüntetésről érkezett, három szovjet tank kíséretében, amelyekre a tüntetők
baráti szándékukat kimutatva másztak fel. A tömeg másik részét
peremkerületekből érkezett munkások alkották, akik nem tudtak eljutni
munkahelyeikre, mert a tömegközlekedés akadozott.
Miközben a
tüntetők az Országház felé vonultak, szembehaladt velük egy szovjet harckocsioszlop,
amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP)
két, Magyarországraküldött megbízottját, Anasztaz Mikojan és Mihail Szuszlov PB-tagokat, valamint Ivan Szerov KGB-elnököt és Mihail Malinyint, a magyarországi szovjet haderő
főparancsnokát szállította. Ők a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP)
Akadémia utcai székháza felé tartottak, ahol részt vettek a Központi Vezetőség
(KV) tíz óra után kezdődő ülésén. A szovjet küldöttek nyomására a KV
felmentette Gerő Ernőt pártvezetői
tisztsége alól, helyére pedig Kádár Jánost választotta meg.
A forradalom
kitörése után megalakult Katonai Bizottság vezetésével Apró Antalt bízták
meg, teljhatalmat adva neki „a középületek, hatalmi központok, ha kell
fegyveres harc, véráldozatok árán történő megvédéséhez”.
Mindeközben
a Kossuth téren tüntető tömeg küldöttséget
választott, hogy a Parlamentben adják át követeléseiket, de a kormányőrök és
a Honvédelmi Minisztérium karhatalmi
ezredének egyik százada, megtámogatva a Parlament előtt felsorakozott hét T–54-es szovjet
harckocsival, távol tartották az épülettől a tüntetőket. Megismétlődtek az
Astoriánál korábban tapasztalt események, a tüntetők barátkozni igyekeztek a
szovjet katonákkal, kétnyelvű röplapokat osztogattak, az őrt álló harckocsik
tetejére pedig jó néhányan fel is másztak.
Pár perccel 11
óra után az MDP ülésén tartózkodó Ivan Alekszandrovics Szerov tábornok -
aki 1954-1958 között a KGB elnöke
volt és akinek vezető pozícióban 1943-tól 44-ig Berijával együtt része volt a kalmükök,
csecsenek, ingusok, karacsajok és krími tatárok tömeges deportálásában - úgy
döntött, szemlére indul a Kossuth tér irányába.
Fedezetét több
szovjet és magyar tiszt, valamint egy harckocsi látta el. Látva a szovjet
katonákkal barátkozó tömeget, Szerov riasztólövések leadására adott ki
parancsot, amelyek nagy pánikot okoztak a téren. Az átláthatatlanná váló
helyzetben a Parlament előtt felsorakozott szovjet páncélosok válaszul a tér szemközti
épületeit, a Földművelésügyi Minisztériumot és
a Néprajzi
Múzeumotvették célba. A tömeg egy része az itteni árkádok mögött
próbált fedezékbe jutni, mások II.
Rákóczi Ferenc lovas szobránál igyekeztek menedéket találni. Ekkor
jelent meg a Báthory utca irányából
egy újabb szovjet harckocsi, amely már célzott lövéseket adott le a szobornál
összetömörült tüntetők felé. Előbb a mai Vértanúk terénél lőtt ki
repeszgránátokat, majd a Nádor utca felé
visszavonulva újabb sorozatlövéseket adott le. Ez az akció követelte a legtöbb halálos áldozatot.
„
|
Nagy Imre elvtárs
kérte, növeljük a Budapesten tevékenykedő csapataink létszámát, elsősorban a
gyalogságét. Malinyin elvtárs megígérte a magyar elvtársaknak, hogy növelni
fogjuk a Budapesten a rend helyreállításában tevékenykedő csapataink létszámát.
Este a mi tábornokaink, a magyar tábornokok és a magyar pártvezetés a mi
részvételünkkel tanácskozást tartott, amelyen megvitattuk a ma éjszaka és
holnap foganatosítandó intézkedéseket. A városban nem csendesedik a
lövöldözés. A szovjet csapatok géppuskával, PPS-sel [Sagin-féle dobtáras
géppisztollyal], s gyakran a harckocsik ágyújával viszonozzák a házak
tetejéről és felső emeleteiről rájuk leadott egyes lövéseket.
|
”
|
– Mikojan és Szuszlov jelentése az SZKP Központi Bizottságának
1956. október 25.
|
||
A vérengzést követően először a a
forradalmi honvédség és ifjúság lapja az Igazság című lap október 27-i számában jelent meg az az állítás, hogy a sortüzért a
Földművelésügyi Minisztérium épületének tetejéről tüzelő ÁVH-sok tehetők felelőssé. Később a
köztudatban jobbára ez a verzió rögződött, nincsenek azonban egyértelmű
bizonyítékok arra, hogy az épületben valóban ott tartózkodtak volna az
államvédelem emberei. A téren ellenben jelen voltak: az orosházi határőr
alegység (az ún. 'zöld Ávó') egyik biztosításra kirendelt raja, Szalay Zoltán
ÁVH-alezredes irányítása alatt részt vett a lövöldözésben, ők a Parlament előtt
álló szovjet harckocsikhoz közeli tüntetők felé lőttek. Történészek kutatásai
szerint a vérengzés fő okozója vagy a második hullámban érkező szovjet
harckocsi volt, a neki kiadott pontos utasítások viszont továbbra is
tisztázatlanok vagy a 'zöld Ávó' által a fegyvertelen tömegre leadott sortűz
volt. Hasonlóképpen bizonytalan, hogy a téren jelen lévő ÁVH-egység kezdeményezte-e
a sortüzet.
A zűrzavart tovább fokozta, hogy az
Akadémia-utcai pártközpont megerősítésére érkező egyik határőr alegység a
pártházban lévő ÁVH-sokkal és az ott tartózkodó szovjet katonákkal egy véletlen
folytán tűzharcba keveredett. Sortűz érte – valószínűleg egy szovjet tank
fegyvereiből – azt a termet is, ahol éppen Mikojan és Szuszlov szovjet vezetők tárgyaltak. Ekkor vesztette életét a pártház
előtt tüntető küldöttség egyik tagja, I. Tóth Zoltán történész akadémikus, az ELTE Történettudományi Karának
dékánja. Társa, az épületbe behúzódó Hanák Péter történész – egyetemi tanár túlélte a sebesülését.
Farkas Tamás, az MTI munkatársa így
emlékszik a tér látványára a vérengzés után: "A kettes
villamos megállója ugyanott volt, ahol ma, s a Parlament felől eső rész nem
virágokkal és bokrokkal volt tele, mint ma, hanem szép fű, rézsű volt.
Parkszerűen volt megcsinálva, és ott feküdt egy csomó ember. Fogalmam nincs,
hogy 20 volt vagy mennyi…És ott feküdt a Péter. Onnan tudtam, hogy meghalt,
hogy szegény valami egészen kifacsart pózban volt, a lába maga alá bicsaklott.
Szőkés haja földes volt.…"'
Az áldozatok számáról
nincs biztos adat. A sortűz után a belvárosi kórházak megteltek, de a Központi
Mentőállomás épületébe is tömegével szállítottak be sérülteket. Számuk csak
hozzávetőlegesen állapítható meg, mert a Mentőszolgálat hivatásos szekemberein
kívül laikus önkéntesek is részt vettek a sérültek, haldoklók ellátásában és
elszállításában így a pontos korabeli betegdokumentáció elmaradt.
Kő András és Nagy J. Lambert kutatásai szerint legalább 75-en
vesztették életüket a Parlamentnél és környékén leadott sortüzekben (14-en a
kórházban) és 284-en sebesültek meg. Egyes szemtanúk tizenkét olyan megrakott
teherautóról számoltak be, amelyek a sortűz áldozatait szállították el a
térről. Körömi Teréz kutató 234 áldozat nevét gyűjtötte össze. Kéri Edit 1000
főre becsüli a téren elesettek számát, Mikes Tamás pedig október 24 -én 820
halottat számolt meg egy ismerősével együtt, a Kerepesi temetőben, 50-es
gúlákba rakva. Annyi bizonyos hogy a sortűzzel kombinált szovjet T-54 es
harckocsik repeszgránátjainak iszonyatos pusztító ereje lehetett…”
A fenti információ forrása a
wikipédia ingyenes, bárki számára hozzáférhető internetes adatbázis, és a “Sortűz a
parlamentnél 1956-ban” címszó alatt található.
Törvényi alap:
Btk. XIII. Fejezet 142.
§ (1) bekezdés a), b), c) pontban meghatározott népirtás bűncselekménye:
“(1) Aki valamely nemzeti, etnikai,
faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítése céljából
a) a
csoport tagjait megöli,
b) a
csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
c) a
csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait
pusztulással fenyegetik,
bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig
tartó szabadságvesztéssel büntetendő.”
Btk. XIII. Fejezet 143. § (1) bekezdés a), b), c), d) pontban meghatározott emberiesség elleni bűncselekmények:
“ (1) Aki a lakosság elleni átfogó vagy
módszeres támadás részeként
a) emberölést követ el,
b) a lakosságot vagy annak egy részét
olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait
pusztulással fenyegetik,
c) a lakosságot vagy annak egy részét
jogszerű tartózkodási helyéről kitelepíti,
d) emberkereskedelmet követ el, vagy
kényszermunkát végeztet,
bűntett miatt tíz évtől húsz évig
terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. ”
Btk. XIII. Fejezet 144.
§ (1) bekezdés a), b) pontban, 144. §
(1) bekezdésben meghatározott apartheid bűncselekmények:
“(1) Aki
az emberek valamely faji csoportja által az emberek egy másik faji csoportja
feletti uralom megszerzése és fenntartása, illetve a másik faji csoport
rendszeres elnyomása céljából
a) valamely
faji csoport vagy csoportok tagjait megöli,
b) valamely
faji csoportot vagy csoportokat olyan életkörülmények közé kényszerít,
amelyekkel a csoport, illetve a csoportok teljes vagy részbeni fizikai
megsemmisítésére törekszik,
bűntett miatt tíz
évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.”
“(2)
Aki egyéb apartheid bűncselekményt követ el, öt évtől tizenöt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.”
1976. évi 27. számú törvényerejű
rendelet az apartheid bűncselekmények
leküzdéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek
Szervezete Közgyűlésén, 1973. november 30-án elfogadott nemzetközi egyezmény
kihirdetéséről, II. Cikk:
“Az
Egyezmény alkalmazása szempontjából az „apartheid bűncselekmények” kifejezésen,
amely magában foglalja a faji elkülönítésnek és megkülönböztetésnek ahhoz
hasonló politikáját és gyakorlatát is, amelyet Dél-Afrikában gyakorolnak, az
emberek valamely faji csoportja által az emberek egy másik faji csoportja
feletti uralom megszerzése és fenntartása, illetőleg a másik faji csoport
rendszeres elnyomása céljából elkövetett következő embertelen cselekményeket
kell érteni:
a) Valamely
faji csoport, vagy csoportok tagjától, illetőleg tagjaitól az élethez, vagy
személyi szabadsághoz való jog megtagadása;
(i) valamely
faji csoport, vagy csoportok tagjainak megölése;
(ii) valamely
faji csoport, vagy csoportok tagjainak súlyos testi, vagy lelki bántalom
okozása azáltal, hogy szabadságukat, vagy méltóságukat megsértik, kínzásoknak,
vagy más kegyetlen, embertelen, vagy megalázó bánásmódnak, illetőleg
büntetésnek vetik őket alá;
(iii) valamely
faji csoport, vagy csoportok tagjainak önkényes letartóztatása, vagy
törvénytelen bebörtönzése;
b) valamely
faji csoport, vagy csoportok olyan életkörülmények közé kényszerítése,
amelyekkel a csoport, illetőleg a csoportok teljes, vagy részbeni fizikai
megsemmisítését kívánják elérni;
c) bármely
törvényhozási, vagy egyéb intézkedés, amelynek az a célja, hogy szándékosan megakadályozza
valamely faji csoportot, vagy csoportokat az ország politikai, társadalmi,
gazdasági és kulturális életében való részvételben, valamint olyan feltételek
szándékos előidézése, amelyek megakadályozzák az ilyen csoportnak, vagy
csoportoknak teljes fejlődését különösen azáltal, hogy megtagadnak valamely
faji csoport vagy csoportok tagjaitól alapvető emberi jogokat és szabadságokat,
ideértve a munkához való jogot, elismert szakszervezet létrehozásához való
jogot, a művelődéshez való jogot, azt a jogot, hogy az országot elhagyhassák és
oda visszatérhessenek, az állampolgársághoz való jogot, a szabad mozgáshoz és
letelepedéshez való jogot, a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, valamint
a békés gyülekezés és társulás szabadságához való jogot;
d) bármiféle
intézkedés, ideértve a törvényhozási intézkedéseket is, amely valamely faji
csoport, vagy csoportok tagjai számára külön lakóhelyek és gettók
létrehozásával, a különböző faji csoportok tagjai közötti vegyesházasságok
megtiltásával, valamely faji csoporthoz, vagy csoportokhoz, illetőleg ezek
tagjaihoz tartozó földtulajdon kisajátításával a lakosság faji származás
szerinti szétválasztására irányul;
e) valamely
faji csoport, vagy csoportok tagjai munkájának kizsákmányolása, különösen
azáltal, hogy kényszermunkának vetik őket alá;”
Btk. 26. § (3) bekezdés a) pontban meghatározott elévülési határidő:
“(3) Nem évül el a büntethetősége
a)
a XIII. és XIV.
Fejezetben meghatározott bűncselekményeknek,”
A háborús és az emberiség elleni
bűntettek elévülésének kizárásáról az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Közgyűlése által New Yorkban az 1968 évi november hó 26.napján elfogadott
nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi 1. törvényerejű rendelet I cikk
a, b. pontja:
„Függetlenül
elkövetésük időpontjától nem évülhetnek el a következő bűncselekmények:
a) A Nürnbergi Nemzetközi Katonai
Bíróságnak az 1945. évi augusztus hó 8. napján kelt Alapokmányában
meghatározott és az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének az 1946. évi
február hó 13. napján kelt 3/I/ számú és az 1946. évi december hó 11. napján
kelt 95/I/ számú határozataival megerősített háborús bűntettek, különösen azok,
amelyeket a háború áldozatainak védelméről szóló, az 1949. évi augusztus hó 12.
napján kelt genfi egyezmények „súlyos jogsértések”-ként sorolnak fel;
b) a Nürnbergi Nemzetközi Katonai
Bíróságnak az 1945. évi augusztus hó 8. napján kelt Alapokmányában
meghatározott és az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének az 1946. évi február
hó 13. napján kelt 3/I/ számú és az 1946. évi december hó 11. napján kelt 95/I/
számú határozataival megerősített - akár háború, akár béke idején elkövetett - emberiség elleni bűntettek, a fegyveres
támadás vagy megszállás útján való elűzés, és az apartheid politikából eredő embertelen
cselekmények, valamint a népirtás bűntette,
ahogyan azt a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló 1948.
évi egyezmény meghatározza, - még akkor is, ha e cselekmények nem sértik annak
az országnak belső jogát, ahol azokat elkövették.”
A tényállási elemek közül az etnikai
tömeggyilkosságokra vonatkozó elemek a Btk. XIII. Fejezet 142. § (1) bekezdés a) pontban meghatározott népirtás
bűncselekménye, Btk. XIII. Fejezet 143.
§ (1) bekezdés a), pontban meghatározott emberiesség elleni bűncselekmény, valamint
a Btk. XIII. Fejezet 144. § (1) bekezdés a) pontban meghatározott apartheid
bűncselekmény tényállási elemeit meríthetik ki.
Az emberiesség elleni bűncselekmény tényállása véleményem
szerint fennáll, de kéretik megvizsgálni kifejezetten az etnikai, esetleg
vallási alapú tömegggyilkosság tényállását is, mivel nem egyértelmű az áldozatok,
illetve az elkövetők etnikai illetve vallási hovatartozása sem. Amennyiben
bizonyos etnikumhoz való tartozás, illetve vallási hovatartozás dominál az
áldozatoknál, és egy másik az elkövetők etnikai és/vagy vallási
hovatartozásánál, úgy fennállhat a népirtás és az apartheid bűncselekmény
megvalósításának lehetősége is.
Tisztelettel kérem büntetőeljárás
foganatosítását a fenti bűncselekmény tárgyában.
2017.10.23 ..........................................
Link: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sort%C5%B1z_a_Parlamentn%C3%A9l_1956-ban"
Kapcsolódó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése