"Mikor Genovában beütött a pestisjárvány 1530-ban, minden készen állt. Egy teljes kórházat nyitottak a pestis áldozatainak. Orvosokkal, asszisztensekkel és ápolókkal. A kereskedők hozzájárultak, a magistrátus havonta adott támogatást. A betegek is mindig adtak pénzt, és ha valamelyikük egyedül halt meg, minden java a kórházra szállt.
Aztán katasztrófa történt: a járvány letűnőben volt, a szubvenciók pedig a betegek számától függöttek. Az 1530-as évben a genovai kórházban ez nem jó és rossz kérdése volt, ha a járvány pénzt hoz, akkor a járvány jó. És az orvosok elkezdtek szervezkedni.
Eleinte csak megmérgezték a betegeket, hogy növeljék a halálozási statisztikákat, de hamar rájöttek, hogy nem elég a csak általában megnőtt halálozás, hanem a járványtól való halálozás a lényeg. Így hát elkezdték a keléseket kivágni a halottak testéből, kiszárították azokat, leőrölték, és gyógyszerként más betegeknek adták be ezeket. Majd ruhákra, kesztyűkre és harisnyakötőkre szórták ezt a port.
De a járvány valamilyen okból továbbra is csökkent. A kelésekből készített por nem működött olyan jól. Az orvosok így éjszakánként ezeket a kelésekből származó porokat ajtókilincsekre kenték, olyan lakásokat kiválasztva, amelyekből profitot reméltek. Ahogy egy szemtanú leírta az eseményeket, "ez kis ideig rejtve maradt, de az ördög inkább abban érdekelt, hogy a bűnök száma növekedjék, nem annyira azok elrejtésében.
Röviden, az egyik orvos annyira óvatlan és lusta volt, hogy úgy döntött, ő nem fog éjszakánként a városban kóborolni, hanem egészen egyszerűen, napközben a tömegbe dobott egy csomag ilyen port. A bűz felszállt, és egy lány, aki szerencsésen kikerült a kórházból, felismerte a szagot.
A doktort megkötözték, és hozzáértő "iparosok" kezére adták. Megpróbáltak minél több információt kicsikarni belőle. A kivégzés több napig tartott. A ravasz képmutatókat cölöpökhöz kötözték és szekéren hordozták körbe a városban őket. Minden útkereszteződésnél hóhérok várták őket, hús tépő fogókkal, majd a főtéren fejüket vették és felnégyelték őket, a darabjaikat pedig Genova minden negyedébe eljuttatták.
Egy kivétel volt, a kórházigazgató fia, aki bevallotta, hogy tudja, hogyan kell a főzetet és a port anélkül elkészíteni, hogy a készítő megfertőződjön. Őt egyszerűen lefejezték, így akadályozva meg "a gonosz terjedését"
- François Bonivard, Genovai krónikák, második kötet, 395 - 402 oldal"
E-mailben kaptam a krónika angol nyelvű változatát, azt fordítottam le:
"When the bubonic plague struck Geneva in 1530, everything was ready. They even opened a whole hospital for the plague victims. With doctors, paramedics and nurses. The traders contributed, the magistrate gave grants every month. The patients always gave money, and if one of them died alone, all the goods went to the hospital.
But then a disaster happened: the plague was dying out, while the subsidies depended on the number of patients. There was no question of right and wrong for the Geneva hospital staff in 1530. If the plague produces money, then the plague is good. And then the doctors got organized.
At first, they just poisoned patients to raise the mortality statistics, but they quickly realized that the statistics didn't have to be just about mortality, but about mortality from plague. So they began to cut the boils from the bodies of the dead, dry them, grind them in a mortar and give them to other patients as medicine. Then they started dusting clothes, handkerchiefs and garters.
But somehow the plague continued to abate. Apparently, the dried buboes didn't work well. Doctors went into town and spread bubonic powder on door handles at night, selecting those homes where they could then profit. As an eyewitness wrote of these events, "this remained hidden for some time, but the devil is more concerned with increasing the number of sins than with hiding them."
In short, one of the doctors became so impudent and lazy that he decided not to wander the city at night, but simply threw a bundle of dust into the crowd during the day. The stench rose to the sky and one of the girls, who by a lucky chance had recently come out of that hospital, discovered what that smell was.
The doctor was tied up and placed in the good hands of competent “craftsmen.” They tried to get as much information from him as possible. However, the execution lasted several days. The ingenious hippocrats were tied to poles on wagons and carried around the city. At each intersection the executioners used red-hot tongs to tear off pieces of meat. They were then taken to the public square, beheaded and quartered, and the pieces were taken to all the districts of Geneva.
The only exception was the hospital director's son, who did not take part in the trial but blurted out that he knew how to make potions and how to prepare the powder without fear of contamination. He was simply beheaded "to prevent the spread of evil".
- François Bonivard, Chronicles of Geneva, second volume, pages 395 - 402
(cikk forrásmegjelöléssel átvehető és szabadon terjeszthető)
Kapcsolódó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése