Magyar - ukrán utcaiharc-bajnokság Beregdédában, fölényes hazai győzelemmel

A beszámoló szerint:

"Jöttünk hazafele a K2-ből, 5-en, két haverom, és két lány. A két lány előttünk haladt pár száz méterrel, le is tértek az egyik kis utcába. Mi maradtunk hárman, én és a két barátom. Aztán az egyik barátom elindult arra, amerre a lányok, mi pedig a másik irányba.

A két illetékes pedig az utcánk előtt állt. A kisbolt ajtajánál cigarettáztak. Nem igazán fordítottam rájuk nagy figyelmet, úgy tettünk mintha ott sem lennének. Szóval letértünk az utcánkba, s haladtunk talán egy olyan 60-80 métert, amikor nagy dübörgésre lettem figyelmes. Hátrafordultam, látom, hogy az egyik ukrán megtámadta G.-t.

Ekkor engem is támadásért a másik fiatalember személyében, bár nem sikerült neki megütnie. Aztán ahogy megpróbált ismételten megütni (sikertelenül), levédtem az ütést, csak sajnos elcsúsztam, ő pedig rám esett, mivel ő volt fölül, hamarabb talpra állt, és elkezdett rángatni, én a lábammal kibotlasztottam. Ő megijedt, hogy ismét elesik, így elengedett, de akkor már E. is odaért a kiabálásra a másik utcából.

Ekkor az ukrán ifjú meglepettségét kihasználva, felugrottam és azzal a lendülettel mellbe rúgtam. De míg én az egyikkel hadakoztam, addig a barátomat folyamatosan ütötte a másik támadó. Így hát odaszaladtam segíteni G.-nek, ekkor a támadója engem akart megütni, azonban gyorsabb voltam egy bordarúgással megállítottam. Viszont ahogy a támadásomat akartam folytatni, az esős idő jóvoltából keletkezett sárban ismét megcsúsztam és ő ez alatt el tudott szaladni. Én és E. utánuk. Azonban meg kellett, hogy álljunk mivel nem tudtunk semmit G. állapotáról. Ő az, aki komolyabb sérüléseket szenvedett kapott a szólítójára és a füle is felrepedt,  viszont a két ukrán fiú kellemetlen élménnyel szaladt el, ugyanis az egyiknek nagy valószínűséggel eltörtek a bordái, a másikat pedig E. barátom intézte el. utánuk mentünk kocsival, de szőrén-szálán eltűntek"