Beke Orsolya magánszemély szervezésében, valamint Vitéz Bagaméri László Ádám konferálásával került sor október 24-én délután 17.00 órai kezdettel, a Székelyföld határait őrtüzekkel kivilágító akciókkal egyidőben egy hasonló célú szimpátia-megmozdulásra Budapesten, a Hősök terén is.
Hazafias mozgalmak, mint a Magyarnak Maradni Mozgalom, az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, a Vér és Becsület valamint a Nemzeti Érzelmű Motorosok tagjai szép számmal jelentek meg a rendezvényen, ahol szónoklatok, hazafias versek közben a jelenlévők mécseseket, gyertyákat helyeztek el egy központi helyen, kivilágítva ezáltal Székelyföld legnyugatibb csücskét, Budapest, Hősök terét.
A szónokok közül Beke Orsolya a székelyföldi Székely Nemzeti Tanács üzenetét tolmácsolta, tulajdonképpen kiemelve Székelyföld függetlenségének eszméjét.
A Magyarnak Maradni Mozgalom részéről Papp Tibor szólalt fel, beszédében hangsúlyozta, hogy a Szent Korona Országa eljövetele közel van. Beszédében felszólította az erdélyi román etnikumú lakosságot, hogy jól gondolja meg, hogy viszonyul a székelyek és az erdélyi magyarokkal való együttélés problémájához, mert hamarosan eljön az idő, amikor ugyanazt fogja visszakapni, amit egykor nyújtott.
Saját beszédem:
"Jó napot kívánok
Csibi Barna a nevem, örvendek, hogy így együtt lehetünk. Én valójában kétféle okból is székely vagyok.
Az egyik, hogy Székelyföldön, Csíkszék fővárosában, Csíkszeredában születtem, tehát születésemből adódóan székely vagyok.
A másik, hogy magamat székelynek is vallom, etnikailag székelynek. Az én őseim Atilla és Csaba, az én őseim se nem mentek sehová, se nem jöttek sehonnan, hanem itt voltak mindig az idők kezdete óta. Az én őseim hétezer évvel ezelőtt azokkal az írásjelekkel rótták a tatárlaki korongot, amely jelekkel én ma a határidőnaplómat vezetem.
Orsolya beszédében nagyon fontos fogalmat hangsúlyozott, nagyon helyesen. Ő Székelyföld függetlenségéről beszélt. És valóban, értelmetlen autonómiázni.
Szép ez a mécses, meg a tűzgyújtás, meg minden.
Elmesélek egy sztorit, elnézést az idegen kifejezésért, egy történetet, teljesen friss, a napokban esett meg. Azért mesélem, hogy mindenkinek tiszta képe legyen, hogy mi zajlik Székelyföldön.
Van a sepsiszentgyörgyi női kosárcsapat, a Sepsi BC, kitűnő játékosok, jó eredményekkel, legutóbb éppen a regáti Türgóvistén volt egy találkozójuk az ottani csapattal. Ami ott történt az balkánabb a balkánnál. Tudniillik az ottani "szurkolók" a találkozó bemondója vezérletével küldték ki a magyarokat az országból, elhangzott az a nekünk, erdélyieknek, székelyeknek jól ismert rigmus, ami szerint nekünk takarodnunk kell az országból. Ezután kerítettek egy székely zászlót, amit a bemondó tépett szét a tömeg ujjongása közben.
Kell ennél több, hogy megértsék, mi van? Kérdem én, lehet ezután egy paplan alatt, egy házban lakni ilyen országgal?
Amúgy tennivaló, magyar testvéreim, nektek is akad bőven.
Jó, nem lehet azzal vádolni, hogy szeretem Romániát, de azért egy valamit elmondanék. Ahogy ők az érdekeiket érvényesítik, az nem semmi. Ahogy egyfelől a székelyek és erdélyi magyarok önrendelkezési törekvéseit kőkeményen sárba tiporják, másfelől szinte-szinte bekebelezik a gyenge ellenállást mutató Moldvát.
Most is, több, mint 100 román szenátor és képviselő pózolt "Besszarábia Románia" feliratú pólókban a román parlamentben. Mikor fognak a mi szenátoraink és képviselőink "Székelyföld nem Románia" pólókban pózolni a magyar Parlamentben?
Körbenézek a téren, látom a sok finom, szép márványfelületet, miért nem díszeleg mindenütt, hogy "Székelyföld nem Románia", "Felvidék nem Szlovákia"?
A Gazdasági, Politikai, Kulturális és Szociális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, 1. cikk 1. pont kimondja, hogy minden népnek joga van az önrendelkezéshez. Ez a jog áll az államok, az államalapítás alapján.
Egy kis verset is költöttem, még a vonatban, így a végére, így hangzik:
"Székelyföld megnyújtózik,
s mint egy régi, rossz, kinőtt ruhát,
LEDOBJA AZ OLÁH RABIGÁT!"
Köszönöm."
A rendezvény a Székely Himnusszal zárult, valamint lejátszodták az Ismerős Arcok Nélküled című dalát, amelyet nyugodtan nevezhetünk modernkori revizionista mozgalmunk himnuszának. A résztvevők hangos "Székelyföld nem Románia!" skandálással fejezték ki érzelmeiket.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA rendezvényről hazafele jövet a sárga metrón egy megállóban felszállt vagy nyolc skandináv vagy milyen idegen, ittas állapotban duhajkodtak, és egy magyar hölgyet egy az egyben leszorítottak a székéről, hogy a hölgynek fel kellett állnia. Beléptem, amúgy Harcos kabátosan, felrántottam az ürgét a székéről, s kifejeltem, jó, nem, de a képébe ordítottam, hogy nem cselekedett helyesen, valamint, hogy adja vissza a helyet a hölgynek. Nem ment simán, de végül a nyolcfős társaság elnézést kért a hölgytől és viszonylag civilizáltan távoztak. Szerencsére ezek fehér európaiak voltak. Utána egy fiatal is, és az érintett hölgy is odajött, és elmondták, hogy nem túl gyakori a harcos kiállás a hétköznapokban, és hogy pártállástól függetlenül ők is magyarok és nem lehet hagyni, hogy a fejünkre kakkintsanak az idegenek.
VálaszTörlésUgyanakkor említést kell tennem arról is, hogy Ungváron, a résztvevők szerint felejthetetlen hangulatú Credo szimfonikus koncert volt.
VálaszTörlés