A Korona Igazsága csoporthoz tartozó Gurabi Ági indította tömeges panaszáradat az ombundsman felé akció sikerén felbuzdulva, és az akció által kikényszerített állásfoglalást felhasználva jómagam is (a Korona Igazsága csoport tagjaként) benyújtottam egy panaszt az alapvető jogi biztoshoz, Kozma Ákoshoz.
Panaszomban kizárólag a jégpályák, uszodák, edző- és fitnessztermek, sportlétesítmények kovidfasiszta GMO igazolványhoz kötött használatát támadom.
Kozma Ákos állásfoglalásában nem találja törvénytelennek a GMO igazolványok létét, viszont leszögezi, hogy amennyiben ezek alapvető emberi jogot vagy alapvető szükségletek kielégítését korlátoznának, úgy annak már volna alaptörvényellenes vonzata.
Panaszomban kimutatom, hogy a sportról szóló 2004. évi 1. törvény már a preambulumban leszögezi, hogy a sporthoz való jog alapvető emberi jog, valamint, hogy a szabadidős sporttevékenység is jogilag ugyanúgy sporttevékenység, mint mondjuk a versenysport.
A testi és lelki egészséghez való jog, amelyet többek között a sportolás és rendszeres testmozgás támogatásával segíti elő elő az állam, szintén alapvető jog az alaptörvény szerint.
Egy újabb vonalon azt is megkérdőjelezem, hogy a "védettségi kártya" valós védettséget ad-e az újnátha ellen, mivel átiratom van Müller Cecília országos tisztifőorvostól, hogy 2021 március 31-ig 21.347 egyszer vagy kétszer újnátha ellen beoltott személy mégis megbetegedett.
Kifejtem, hogy ez a szám a valóságban még több lehet, mert a "védettségi igazolvánnyal" rendelkező személyek sokkal kevesebb élethelyzetben kell tesztet végeztessenek az újnáthára, mint a "védettségi igazolvánnyal" nem rendelkező személyek.
A panasz szövege szabadon másolható:
"Alapvető Jogok Biztosa
részére
Panasz
Alulírott ............................., cím ..........................................................., személyazonosító igazolványszám
............................, panaszt kívánok tenni a veszélyhelyzet idején alkalmazandó
védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendeletnek
a “koronavírus elleni védettségüket” igazolni nem képes személyeket hátrányosan
megkülönböztető 12. § (4) bekezdés b) pontjának, valamint 12. § (4c) bekezdés a) pontjának alapvető emberi jogaimat sértő és magyar alaptörvényellenes
jogszabályi rendelkezései ellen az Ön intézményénél.
Az illető
kormányrendeleti szövegek felülvizsgálatára semmilyen más jogorvoslati
lehetőség nincs biztosítva, de az Alapvető Jogok Biztosa vizsgálhatja azokat és
akár az Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatukat is kezdeményezheti
az Alkotmánybíróságnál.
Tényállás:
A 484/2020.
(XI. 10.) Korm. rendelet 12. § (4) bekezdés b) pont kimondja:
“A jégpályák, az uszodák, az
edző- és fitnesztermek és a sportlétesítmények
b) a koronavírus ellen védett személy számára
látogathatóak.”
A 484/2020.
(XI. 10.) Korm. rendelet 12. § (4c) bekezdés a) pont
kimondja:
(4c) A (3a) és a (4)
bekezdés szerinti helyszín üzemeltetője vagy vezetője, illetve az üzemeltető
vagy a vezető alkalmazottja - a (4a) bekezdés szerinti kivétellel - annak a
beléptetését megtagadja, valamint a látogatás megkezdését megakadályozza, aki
a) a koronavírus elleni védettségét az e rendeletben meghatározott módon
nem igazolja.
A 484/2020.
(XI. 10.) Korm. rendelet 2/A. § (1) szerint:
“E rendelet alkalmazásában koronavírus ellen védett
személy az, aki ezt a koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021.
(II. 12.) Korm. rendelet szerinti hatósági igazolvány (a továbbiakban:
védettségi igazolvány) bemutatásával igazolja.”
Az ún. “védettségi
igazolványt” a 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet a koronavírus elleni
védettség igazolásáról elnevezésű jogszabály 1. pontja határozza meg, miszerint:
“1. § (1) A SARS-CoV-2
koronavírus (a továbbiakban: koronavírus) elleni védettség igazolása
a) a COVID-19
betegségből (a továbbiakban: fertőzés) e rendeletben meghatározott időn belül
történő felgyógyulás vagy
b) * az Európai Unióban,
illetve a Magyarországon engedélyezett és a lakosság oltására felhasznált
COVID-19 oltóanyaggal történt védőoltás (a továbbiakban: oltottság)
tényének az igazolásával történik.
(2) A koronavírus elleni védettség
igazolására alkalmas az e rendelet szerinti hatósági igazolvány (a
továbbiakban: védettségi igazolvány), illetve applikáció.”
A Nemzeti Népegészségügyi Központ 20241-3/2021/JF sz.
átiratában közli, hogy 2021 március 31-ig 21.347 egyszer, vagy kétszer beoltott
személy betegedett meg igazoltan COVID-19 betegségben, ez az addig a dátumig
beoltott személyek megközelítőleg 1%-a. Az átirat nem közli, hogy ezek közül pontosan
hányan haláloztak el ebben a betegségben, mindenesetre több személy egy vagy
mindkét oltás ellenére is elhalálozott.
Ehhez
még hozzá kell venni, hogy a “védettségi igazolvánnyal” rendelkező személyek jóval
kevesebb élethelyzetben kell PCR tesztet végezzenek (határátkeléshez,
munkavégzéshez, egyéb, teszthez kötött élethelyzetben) mint az ilyen
igazolvánnyal nem rendelkező személyek, így a valós, COVID-19 betegséggel
fertőzött személyek száma köztük is jóval nagyobb lehet a fent említett 1%-nál.
Indokolás:
Fenti
tényállásból megállapítható, hogy a a 60/2021. (II. 12.) Korm.
rendelet 1.§ b) pontban definiált eset, a “védőoltás” tényének igazolása semmiképp
sem jelenti a valós egészségügyi, fizikai védettséget a COVID-19 betegség
ellen.
Ez alapján kimondható, hogy a “védettségi
igazolvánnyal” rendelkezés vagy az egyenlő bánásmódról szóló 2003 évi CXXV. tv.
h) pontja szerinti egészségi állapotot (fertőzésen való átesést) tükröz, vagy
egy invazív orvosi beavatkozás (oltás), mint egészségügyi szolgáltatás
igénybevételét. Ez utóbbi eset a 2003 évi CXXV. tv. i), j) t) pontok szerinti
csoporthoz tartozást tükrözi, mert egy egészségügyi szolgáltatás igénybevétele
az arról alkotott egészségügyi, vallási, világnézeti vagy éppen politikai
véleményünktől és meggyőződésünktől függ.
A bepanaszolt jogszabályi rendelkezések értelmében azok a
személyek, akik meggyőződésük okán nem éltek egy invazív egészségügyi
beavatkozással, nem rendelkeznek “védettségi igazolvánnyal”, és nem látogathatják az edzőtermeket, fitnesztermeket, uszodát, közfürdőt,
jégpályát, annak ellenére, hogy ezek létrejöttéhez adójukkal hozzájárultak.
Azok a személyek, akik rendelkeznek “védettségi
igazolvánnyal”, de 1%-uk igazoltan COVID-19 fertőzött oltás után,
a támadott jogszabályi rendelkezések értelmében látogathatják a fent felsorolt
intézményeket, és így, igazolvánnyal, jogszerűen “terjeszthetik” a “fertőzést”.
Következik, hogy mivel nem a valós egészségügyi, fizikai védettséget
igazolja, hanem egy, az arról alkotott egészségügyi, vallási, világnézeti vagy
éppen politikai véleménytől és meggyőződéstől függő invazív orvosi beavatkozás
igénybevételét, a bepanaszolt
rendelkezéssorozat nem valós járványügyi intézkedés, hanem az emberek
egészségügyi, vallási, világnézeti vagy éppen politikai véleményétől és
meggyőződésétől függő, hatósági dokumentummal igazolt hátrányos
megkülönböztetése.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala
honlapján közzétett, “Az Alapvető Jogok Biztosának a védettségi
igazolvány alapjogi értékeléséről kialakított állásfoglalása és a jogi
szabályozás felülvizsgálatára tett javaslatai” címet viselő dokumentum a következőket tartalmazza:
“Ez az
ösztönzés mindaddig nem kifogásolható alkotmányossági szempontból, ameddig
elvben a teljes beoltható lakosság beoltására elegendő vakcina rendelkezésre
áll, azaz az érintettek saját döntésén múlik a vakcina felvétele, illetve, amíg a szabályozás nem alapvető jogok
gyakorlását vagy alapvető szükségletek kielégítését köti a védettség
igazolásához.”
Mint
fent bemutattam, a “védettségi igazolvány” nem a valós védettséget igazolja (az oltottak minimum 1%-a ugyanúgy megfertőződött, mint az oltatlanok),
hanem vagy egészségügyi
állapotot (fertőzöttségen átesettséget), vagy pusztán az “oltáshoz”, mint invazív egészségügyi
beavatkozáshoz fűződő elutasító vagy egyetértő véleményt tükrözi.
A
Magyar Alaptörvény XV. cikk 2) pont kimondja:
“(2) Magyarország az
alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín,
nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy
társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti
különbségtétel nélkül biztosítja.”
Következik,
hogy a magyar alaptörvény alapvető jogok tekintetében semmilyen
megkülönböztetést nem engedélyez, sem politikai, sem más vélemény szerint, sem
egyéb (egészségügyi állapot, fertőzöttségen át nem esettség, egészségesség)
helyzet alapján.
Amennyiben
tehát a támadott rendelkezések alapvető jogot korlátoznak, úgy alaptörvényellenesek
(ezt egyébként az alapvető jogok biztosának fent hivatkozott állásfoglalása is
tartalmazza).
A
2004. évi I. törvény a sportról, a preambulum rész 4. bekezdése értelmében:
“A sport a közjó része.
Erősíti a közösség tagjainak egymáshoz tartozását, miként az egyén testi és
lelki egészségét.”
A
2004. évi I. törvény a sportról, a preambulum rész 6. bekezdése értelmében:
“Magyarország Országgyűlése
kinyilvánítja, hogy minden embernek
alapvető joga van a sporthoz, és e jogát az állam biztosítja, függetlenül attól, hogy
versenysportról, a szabadidő
eltöltéséről, a diák-, egyetemi-főiskolai sportról, a fogyatékkal élők
sportjáról vagy az egészség megőrzéséről van
szó.”
Megállapítható,
hogy függetlenül attól, hogy versenysportról, vagy a szabadidő eltöltéséről,
egészségmegőrzésről van szó, a sport törvény szerint alapvető emberi jog a
magyar jogrend szerint, és így Magyar Alaptörvény XV. cikk 2) pont értelmében
nem lehet megkülönböztetés tárgya.
A
2004. évi I. törvény a sportról, 1. § (2) bekezdés értelmében:
“(2) Sporttevékenységnek
minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül
vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy
szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a
szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja.”
Következik,
hogy a kötetlenül, akár a szabadidő eltöltéseként végzett edzőtermi és
fitnessztermi testedzés, az uszodai testedzés, a közfürdői testedzés, a
jégpályai testedzés mind sporttevékenységek.
A 484/2020.
(XI. 10.) Korm. rendelet 12. § (4c) bekezdés a) pont tehát
alapvető emberi jogot, kötetlenül, szabadidő eltöltéseként végzett
sporttevékenységet tesz megkülönböztetés tárgyává, ami alaptörvényellenes, még az Alapvető Jogok Biztosának
Hivatala honlapján közzétett, “Az Alapvető Jogok Biztosának a védettségi
igazolvány alapjogi értékeléséről kialakított állásfoglalása és a jogi
szabályozás felülvizsgálatára tett javaslatai” címet viselő dokumentumban foglaltak és fennebb
idézett állásfoglalás logikája szerint is.
Magyarország Alaptörvénye XX. cikk kimondja:
“(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog
érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes
mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés
biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés
támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.”
Megállapítható, hogy a sportolás és a rendszeres
testedzés a testi és lelki egészség, a magyar alaptörvényben leszögezett
alapvető emberi jogok feltétele. Ugyanez állapítható meg a 2004.
évi I. törvény a sportról, preambulum rész 4. bekezdése szövegéből is, amely
szerint a sport erősíti a testi és lelki egészséget.
A támadott
jogszabályi rendelkezés tehát a Magyarország Alaptörvénye XX. cikkben foglalt alapjogtól, a testi és lelki
egészséghez való alapjogtól is megfosztja a lakosság egy csoportját. Ennek az
alapjognak a diszkriminatív korlátozása is tilos, a magyar
Alaptörvény XV. cikk 2) pont alapján.
Nemzetközi jogi viszonylatban, az Európai
Emberi Jogi Egyezmény 14. cikke értelmében maga a megkülönböztetés tilalma is
alapvető emberi jog.
“14. cikk -
Megkülönböztetés tilalma
A jelen Egyezményben
meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például
nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy
társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés
szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell
biztosítani.”
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya 4.cikk 1. bekezdés kizárólag szükségállapot esetén engedélyezi az
Egyezségbe foglalt alapvető emberi jogok bármilyen korlátozását. Magyarországon
nem szükségállapot, hanem veszélyhelyzet van érvényben.
“1. A
nemzet létét fenyegető és hivatalosan kihirdetett szükségállapot idején az
Egyezségokmányban részes államok az adott helyzet által szigorúan megkövetelt
mértékben tehetnek olyan intézkedéseket, amelyek eltérnek az Egyezségokmányban
vállalt kötelezettségeiktől, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem állnak
ellentétben egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeikkel és nem jelentenek
kizárólag faj, szín, nem, nyelv, vallás vagy társadalmi származás alapján
történő megkülönböztetést.”
Fentiek
alapján kérem az Alapvető Jogok Biztosát, hogy erre vonatkozó jogkörénél fogva
1. foglaljon állást a veszélyhelyzet idején alkalmazandó
védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm.
rendeletnek a “koronavírus elleni védettségüket” igazolni nem képes személyeket
hátrányosan megkülönböztető 12. § (4) bekezdés b) pontjának, valamint 12. §
(4c) bekezdés a) pontjának az
indokolás részben felsorolt alapvető emberi jogokat sértő jellegéről
2. kezdeményezze a veszélyhelyzet
idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI.
10.) Korm. rendeletnek a “koronavírus elleni védettségüket” igazolni nem képes
személyeket hátrányosan megkülönböztető 12. § (4) bekezdés b) pontjának,
valamint 12. § (4c) bekezdés a) pontjának
az Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságon.
.............................. ..........................
Melléklet:
-
Nemzeti Népegészségügyi Központ 20241-3/2021/JF sz.
átirata"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése