Csak román nyelven, prefektusi nyomásra és többszöri telefonálgatás után, több, mint egy hónap késéssel válaszolt Péter Lukács csíkcsicsói polgármester arra a közérdekű bejelentésemre, amelyben azt kértem, hogy feliratoztassák rovásírással is a hivatalos helységnévtáblákat, arra való tekintettel, hogy Csíkcsicsóban a lakosság több, mint 20%-a magát székelynek vallotta a legutóbbi hivatalos népszámláláson.
Péter Lukács, az Erdélyi Magyar Szövetség politikusa, Csíkcsicsó polgármestere közölte, hogy szerinte, mivel a székely csak egy alkategóriája volt a magyarnak a népszámlálási íven, ezért hivatalosan úgy tekintik, hogy a székelyek nyelve a magyar, és magyarul feliratozva vannak a csíkcsicsói helységnévtáblák, tehát ő a törvényt betartotta.
A rovásírásos feliratozás tekintetében egyébként nem zárkózott el teljesen, azt közölte, amennyiben lesz rá anyagi keret, úgy a jövőben esetleg megvalósítható.
A székely kormány kommentje:
Annak, hogy a székely egy alkategóriája volt a magyarnak a népszámlálási metodológia szerint, semmi köze nincs az önazonossághoz, az identitáshoz való joghoz, ahhoz a joghoz, hogy valaki annak vallja magát, aminek csak akarja. Ez a jog az Emberi Jogok Európai Kartájának 9. cikkéből vezethető le, a meggyőződés és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságából.
Péter Lukácsnak véleményünk szerint téves az álláspontja, a székelyek beszélt nyelve valóban szinte teljesen azonos a magyarok által beszélt nyelvvel, de egyrészt ez nem azt jelenti, hogy attól nem lehet a kettő két különböző etnikum, ugyanis a moldávok és a románok (flamandok-hollandok, vallonok-franciák, amerikaiak, írek, ausztrálok-angolok stb.) is szinte azonos nyelvet beszélnek, azonban mégis két népcsoport, két állammal. Azonban, míg a magyarok hivatalos írásmódja a latin írásjeles írásmód, a székely nyelv írott formája a székely rovásírás, ez pedig alapvető és jogilag is megragadható különbség a székelység és a magyarság nyelve között.
Kapcsolódó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése