A jog az erőben rejlik. Szabadság-csak egy eszme. Liberalizmus.
Arany. Hit. Önkormányzat. A tőke kényuralma. A belső ellenség. A
tömegek. Anarchia. Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga. A
zsidó-szabadkőműves hatóság legyőzhetetlensége. A cél szentesíti az
eszközt. A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály. A zsarnoki uralom
legmegfelelőbb formája. Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció. A
zsidó-szabadkőműves kormány elvei és szabályai. Terror. "Szabadság,
egyenlőség, testvériség" A dinasztikus uralkodás elve. A
gój-arisztokrácia kiváltságainak megsemmisítése. Az új nemesség. A
lélektani terv. A "szabadság" elvont fogalma. A népet képviselők
elmozdításának hatalma.
...Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok
jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással megvilágítjuk a
minket körülövező valóságot. Tisztába kell jönnünk azzal, miben tér el a
mi gondolkozásmódunk a gójokétól.
Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az
ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei. Ezért a tömegek
kormányzásában a legjobb eredményeket erőszak alkalmazásával és
terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel. Minden ember
hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak módjában lenne,
és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség
jólétét saját előnye érdekében feláldozni. Mi tartotta kordában az
embereknek nevezett ragadozókat? Mi szolgált eddig vezetésükre?
A társadalom kialakulásának kezdetén brutális és vak erőszaknak voltak
alávetve, később pedig a törvénynek, mely ugyanaz az erő, csak álcázott
formában. Levonom a következtetést, hogy a természet törvényénél fogva a
jog az erőben rejlik.
A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot
csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a
tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a
hatalmat birtokolja. Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az ellenfél
már megfertőződött az úgynevezett liberalizmussal, s ennek az eszmének
kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt egész világosan
megmutatkozik elméletünk diadala: a kormány meglazult gyeplőit - az
élet törvényénél fogva - azonmód új kéz veszi fel és ragadja meg, a
nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap sem lehet meg irányítás nélkül,
és az új hatalom elfoglalja a liberalizmus által legyengített réginek a
helyét.
Manapság a liberális uralkodók hatalmának helyébe az arany hatalma
lépett. Volt idő, amikor a jóhiszeműség és a becsületesség uralkodott. A
szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem tudja,
miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre
önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék.
Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar
osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok romba dőlnek és
hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué.
Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje, akár belső
ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá, mindegyik
esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető: a mi hatalmunkban
van. A teljes egészében a mi kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat
nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen meg kell ragadnia:
ha nem ragadja meg, elpusztul. Ha valaki, aki liberális gondolkozású,
erkölcstelennek tartaná az ilyen nézeteket, a következő kérdéseket
tenném fel neki: Ha valamely államnak két ellensége van, és ha a külső
ellenség tekintetében megengedett dolog s nem számít erkölcstelenségnek
akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni - mint például
bizonytalanságban tartani az ellenséget a támadó és védelmi tervek
tekintetében, éjnek idején vagy számbeli túlerővel támadást intézni
ellene -, akkor hogyan mondhatók erkölcstelennek és meg nem engedettnek
ugyanezek a harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi
rend és a közjó tönkretevője ellen alkalmazzák? Remélhető-e épp, logikus
elmével, hogy eredményesen lehet kormányozni a tömeget ésszerű tanácsok
és érvek segítségével akkor, amikor bármilyen, még oly értelmetlen
megjegyzést és ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen
ellenvetés helyeslésre találhat a népnél, melynek ítélőképessége csak
felületes? Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek,
nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős
elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely
megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletes ésszerű érvelés
alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó vagy megkártyázott
többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, valamilyen
nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a
kormányban.
A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az
erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga trónján.
Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és
megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség -
bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le
trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen
erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket
azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek.
A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy "jog", puszta gondolat,
melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent többet, mint: add nekem,
amire szükségem van, hogy bizonyítékom legyen arra, hogy erősebb
vagyok, mint te.
Hol kezdődik a jog? Hol végződik?
Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása, személytelenek a
törvényei s ahol az uralkodók elvesztették személyiségüket a
liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában, új
jogot találok - arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk, a fennálló
rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden irányába
szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén urává váljunk
azoknak, akik átengedik nekünk hatalmukból folyó jogaikat azáltal, hogy a
maguk liberalizmusában önként kiadták azokat kezükből.
Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis
minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog maradni
mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel nem
ásható alá.
Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni,
megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakád majd, melynek
uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által
megzavart rendes folyását. A cél szentesíti az eszközt. Ezért
terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket, ami jó és erkölcsös,
mint inkább arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv,
amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem szabad eltérnünk,
ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad munkáját.
A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg
hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni
és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. Meg
kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő,
minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet
vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye; következésképpen a tömegnek
azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a politikához,
még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé
anélkül, hogy pusztulásba ne vigyék az egész nemzetet.
Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó
legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy saját
magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát
dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a
hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában
járó zavarok idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és
kicsinyes féltékenykedéstől mentesen ítéleteket, intézhetnek-e országos
ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől? Meg tudják-e
védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy
terv, amely annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen
elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné és végrehajthatatlanná
válik.
Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul
végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet
különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország
számára az a legjobb kormány, amely egy felelős személy kezében
összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy
civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin,
bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden
alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe
kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a
legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az
italoktól megmámorosodott állatokat - az italok mértéktelen élvezetéhez
való jog együtt jár a szabadsággal. Mi és a mieink nem követjük, ill.
követik ezt az utat. A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól;
fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség,
amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá - házi tanítók, szolgák,
nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és mások, nőink a gójok
által látogatott szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az
úgynevezett "társaságbeli hölgyeket" is, akik készségesen követik a
többieket a romlottságban és fényűzésben.
A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az
erőszak győzedelmeskedik, különösen ha az államférfiak számára fontos
képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés
és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek
nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. Ez a
rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót elérhetjük. Ezért nem
szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással és árulással, ha ezzel
előmozdítjuk célunk elérését. A politikában érteni kell mások
gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha ezáltal behódolást és
mások feletti uralmat biztosítunk magunknak.
A mi államunknak, amely a békés hódítás útját követi, megvan a joga
ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és kielégítőbb halálos
ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a terroruralomnak
fenntartásához, amely vak engedelmességet követel. Az irgalmatlan szigor
a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért,
hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az
erőszak és megtévesztés programjához. A leszámolás tana pontosan annyit
ér, mint azok az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem annyira az
eszközök révén, mint inkább a szigorúság doktrínája révén fogunk
diadalmaskodni és az összes kormányt a mi szuperkormányunknak alávetni.
Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség
letörésében.
A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket
a jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a
szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek
mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ
jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve
a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az
intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a
szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és
azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben
nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a
nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly
változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá. Nem
gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg
kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika
tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg, hogy a beavatott, még ha
bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész
is lenne, semmit sem ért a politikához - mindezeket a dolgokat a gójok
nem veszik figyelembe. Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben a
dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek
intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház
tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az
idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügyek helyes
intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez
elősegítette ügyünk sikerét.
Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a "szabadság, egyenlőség,
testvériség" szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi
sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak
mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták
mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok
államainak összes alapját. Ahogy később látni fogják, ez hozzásegített
minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy
kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a nemzsidó nemesség
kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni
létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek és országok
egyetlen védelme volt velünk szemben. A gójok természetes,
leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt
osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az ehhez
az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a
gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi
bölcseink határozzák meg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az
emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az
emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a
kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek
az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő
megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki
megvásárolja cselekedeteiket.
A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi
országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint
szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak és hogy ezt a szolgát
úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt.
A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta őket és
megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése