2017. január 18., szerda

VISSZHANG 2017 - Székely Függetlenségi Menet és megemlékezés az 1988-as Hősök terei román diktatúra elleni óriástüntetésre

A Székelyek Világszövetsége Visszhang elnevezéssel Budapesten a XIV Kerület Thököly út 72 es számon lévő Budapesti Román Nagykövetség - Thököly út- Dózsa György út - Hősök tere útvonalon Székely Függetlenségi Menetet, valamint a Hősök terén az 1988 június 27-i, román diktatúra elleni óriástüntetésre való megemlékezést szervez. Erre az eseményre minden érdeklődőt,civil szervezeteket, pártokat, magánszemélyeket szívesen látunk, akik szeretnének közreműködni az eseményben. Az esemény időpontja 2017 Június 27-én 11:00 és 19:00 között. A rendezvényről kapcsolatosan információkat az szvszwomasfounder@yahoo.com cimen kérhetnek, vagy a szekelyek-vilagszovetsege8.webnode.hu oldalon a Kapcsolat menüpont alatt lévő további e-mail cimeken.




Kapcsolódó: Román falurombolás elleni budapesti tüntetés 1988-ban. Megemlékezés 2017. Június 27-én szintén Budapesten és Székely Függetlenségi Menet (szekelyek-vilagszovetsege8.webnode.hu)

2017. január 17., kedd

Civil ellenállás 1. lecke - előzetes felszólítás közigazgatási kereset benyújtása előtt

A közigazgatási törvény értelmében közigazgatási per indítása előtt kötelező kéréssel fordultam a Hargita Megyei Csendőrfelügyelőséghez, amelyben kértem a Csíkszeredai Bíróság épületébe belépésemkor történt incidens kivizsgálására benyújtott petíciómra adott hivatalos választ teljes egészében visszavonni, és egy új választ kibocsátani, amely nagyobb összhangban van a nemzeti és nemzetközi jogi előírásokkal, és így, természetesen, magyar nyelven van. 





"Alulírott Csibi Barna a közigazgatási törvény előírásai értelmében, mielőtt benyújtom a közigazgatási keresetet a bíróságra, azzal a kéréssel fordulok az önök intézéményéhez, hogy vonják vissza a 2016.11.18-i 2265299 sz. petícióra adott válaszukat, valamint bocsássanak ki egy, a törvényes előírásoknak megfelelő választ, és ezt magyar nyelven is közöljék.

Tényállás:
2016.11.18-án a Csíkszeredai Bíróságon volt dolgom, ennek megfelelően megpróbáltam bejutni az épületbe, ahol a két szolgálatos csendőr, akiknek személyazonossága nem derült ki ismételt kérésem ellenére sem, a belépési ellenőrzés során a tudomásomra hozta, hogy az illető épület Románia közigazgatási területén található, valamint, hogy beszéljek az illető említett állam hivatalos nyelvén, azaz románul. Röviden azt mondták: "Romániában vagy, beszélj románul!" Felhívnám a figyelmet, hogy székely etnikumú, magyar anyanyelvű magyar-román állampolgár vagyok.

Ezzel az incidenssel kapcsolatosan petíciót adtam be a csndőrségre, amelyben kértem, hogy a két csendőr ezen magatartásával kapcsolatosan fejezzék ki hivatalos álláspontjukat, valamint, hogy a petícióra adott választ magyar nyelven is közöljék.

Erre a petícióra adott válaszában a csendőrség parancsnoka teljes egészében alátámasztja az eseményeket, mint megtörténteket.
Mi több, megállapítja, hogy a két csendőr a törvényes előírásoknak megfelelően járt el, valamint felhívja a figyelmemet, hogy Romániában a hivatalos nyelv a román, ugyanakkor visszautasítja a magyar nyelvű válasz szolgáltatását is, azzal az indokkal, hogy az általam a petícióban megfogalmazott törvényi alap téves, a 2007. évi 282. sz. törvény 10. cikk nem tartalmaz 1. pontot, a) pontot.

Az én álláspontom ugyanakkor a következő. Valóban, a petícióban hivatkozott törvényi előírás, a 2007. évi 282. sz. törvény 10. cikk nem tartalmaz 1. pontot, a) pontot, ugyanakkor az ez által a törvény által jóváírt Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Kartája igen, sőt, más előírásokat is tartalmaz:

9. Cikk - Igazságszolgáltatás

1. Az olyan igazságszolgáltatási kerületekben, ahol a regionális vagy kisebbségi nyelvet használó személyek száma az alábbi intézkedések megtételét indokolja, a Felek e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelően, és azzal a feltétellel, hogy a jelen bekezdés által nyújtott lehetőségek kihasználását nem minősíti a bíró az igazságszolgáltatás rendes ügymenetét akadályozónak, vállalják, hogy a. büntetőeljárásokban:

i. biztosítják, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok az egyik fél kérelmére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelveken folytassák, és/vagy

ii. garantálják a vádlott jogát, hogy saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja, és/vagy

iii. biztosítják, hogy az indítványok, az írásos és szóbeli bizonyítékok ne minősülhessenek pusztán azon az alapon elfogadhatatlanoknak, hogy regionális vagy kisebbségi nyelven készültek, és/vagy iv. az igazságszolgáltatási eljáráshoz kapcsolódó okmányokat kérelemre a regionális vagy kisebbségi nyelveken is kiállítják, ha szükséges, tolmácsok és fordítások igénybevételével úgy, hogy az ne jelentsen az érdekelteknek külön költséget;

10. Cikk - Közigazgatási hatóságok és közszolgálati szervek

1. Az állam azon közigazgatási kerületein, ahol a regionális vagy kisebbségi nyelvet használó személyek száma az alábbi intézkedéseket indokolja, a Felek a nyelvek mindegyike helyzetének megfelelően, abban a mértékben, ahogy az ésszerűen lehetséges, vállalják, hogy

a. i. gondoskodnak arról, hogy a közigazgatási hatóságok a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják, vagy

ii. gondoskodnak arról, hogy a közösséggel kapcsolatban álló tisztviselőik a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják azokkal a személyekkel fennálló kapcsolataikban, akik hozzájuk ezeken a nyelveken fordulnak, vagy

iii. gondoskodnak arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók szóbeli és írásbeli kérelmeket ezeken a nyelveken nyújthassanak be, és választ is ezeken a nyelveken kapjanak, vagy

iv. gondoskodnak arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók írásbeli és szóbeli kérelmeket ezeken a nyelveken nyújthassanak be, vagy

v. gondoskodnak arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók jogérvényesen nyújthassanak be ilyen nyelvű dokumentumot;

A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartája 9. cikk 1. pont a) értelmében tehát büntetőeljárás keretében a vádlottnak igenis joga van ahhoz, hogy saját nyelvén kommunikáljon, és azon a nyelven is kapjon választ. A bíróság által kiállított idézésekből kitűnik, hogy az épületbe való belépés is a büntetőeljárás része, mivel én, mint vádlott, a bíróság kifejezett kérésére jelentem meg az épületben.

A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartája 10. cikk egyértelműsíti, hogy a közintézményeknek használniuk kell az illető nyelveket a lakossággal való érintkezésben.

Ahogy a petícióra adott válasz is megállapítja, helyesen, a törvény nemismerete vagy hiányos ismerete nem mentesíti az állampolgárt a kötelezettségei alól, ugyanúgy a köztisztviselőt sem mentesíti törvényes kötelezettségei betartása alól. A törvényes előírások nem tartalmaznak olyan feltételeket, hogy csak írásbeli petíció benyújtása esetén kötelező őket betartani, vagy ha ezekben a petíciókban helyesen van feltüntetve a törvényes előírás, mint hivatkozás.  Fordítva, petíció hiánya, vagy a petícióban a törvényes előrásokra való hivatkozás téves jellege nem mentesíti a köztisztviselőket kötelezettségeik betartása alól, mi több, nekik hivatalból kötelességük ismerni a törvényeket.

Következésképpen kérem a a 2016.11.18-i 2265299 sz. petícióra adott hivatalos válaszuk teljes visszavonását, egy új, a törvényekkel összhangban lévő válasz kiállítását, és mindezt magyar nyelven is közöljék. "

Kapcsolódó:
"Romániában élsz, beszélj románul" - nem történt visszaélés, a csendőrség szerint (ruszinkarpatalja.blogspot.com)

Húsz korona

Házfelújítás során talált régi magyar húszkoronás. Hogy mi az érdekessége? A bankjegy értékét számos, a magyar állam területén élő etnikum nyelvén feliratozták. Tényleg, látott valaki akár román lejt, tót koronát, ukrán grivenyt, szerb dinárt magyarul feliratozva?



2017. január 11., szerda

Az oláh rendőrállam alulmúlta önmagát - egyazon határozatban "Besszarábia Románia" véleménynyilvánítás, "Székelyföld nem Románia" rasszizmus

Határozatot hozott a Legfelsőbb Semmítőszék melletti ügyészség több, egymással összefüggő feljelentésemben, amelyeket különböző fizikai személyek, köztük parlamenti képviselők, közírók, kiskereskedők ellen tettem rasszista, fasiszta és idegengyűlölő eszmék terjesztése tárgyában a "Besszarábia Románia" üzenet miatt, amit pólókon, könyveken vagy interneten hirdettek. A határozatban kifejtik, hogy nem állapítható meg nemzeti gyűlöletre vagy hátrányos megkülönböztetésre való uszítás ez által az üzenet által. Összehasonlítva a "Székelyföld nem Románia" szöveggel, amely használatáért ugyanezen intézmény engem bíróság elé küldött rasszista, fasiszta és idegengyűlölő eszmék terjesztésének vádjával, a két szöveg hatása Románia területén, a történelmi, társadalmi valóság és álláspont tekintetében eltér. 





"Mihai Eduard Ilie, a Legfelsőbb Semmítőszék melletti ügyészség ügyésze megállapítom:

Csibi Barna 6 feljelentést tett le az intézményünkhöz, különböző személyek ellen, akik között szenátorok, képviselők, egyetemi oktatók - véleményformálók - vannak, rasszista, fasiszta és idegengyűlölő eszmék terjesztésének vádjában.

Bemutatja, hogy 2015.03.25-én több, mint 100 képviselő és szenátor viselt a román parlamentben "Besszarábia Románia" feliratú pólót, hogy több internetes bolt ilyen feliratú árucikkeket forgalmaz, egy weboldalon ilyen című cikk jelent meg, és Valentin Roman közíró ilyen címmel jelentetett meg kötetet.

Csibi Barna ezeket a feljelentéseket úgy tette le, hogy közben ellene büntetőeljárást kezdeményezett a Legfelsőbb Semmítőszék melletti ügyészség rasszista, fasiszta és idegengyűlölő eszmék terjesztése tárgyában, amelyek között szerepel a "Székelyföld nem Románia" üzenet interneten való terjesztése is.
A jelzett cselekmények esetében meg kell vizsgálnunk az illető üzenet véleménynyilvánítási szabadság és más személy méltóságához való jogának viszonyát, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, vagyis azt, hogy jelen esetben át lett-e lépve a véleménynyilvánítási szabadság korlátja, szükséges-e az állam közbeavatkozása.

Az Európai Emberi Jogok Bíróságának joggyakorlata szerint ahhoz, hogy az állam beavatkozhasson a véleménynyilvántási szabadság gyakorlásában, a következő feltételek kell teljesüljenek:
- legyen erre törvényes előírás, ami egyértelmű és hozzáférhető
- törvényes célt kell kövessen
- szükséges kell legyen egy demokratikus társadalomban
- és a követett céllal arányos kell legyen

Az első feltétel teljesül, mivel az illető jogkorlátozást a btk. 369 cikke, valamint a 2002. évi 31. kormányhatározat 5 cikke is előírja.
A törvényes cél az állampolgárok méltóságának védelme, etnikai hovatartozás nélkül, legyőzve a nemzeti gyűlöletkeltést valamint bizonyos társadalmi együttélési kapcsolatokat.

A célt vizsgálva megállaptható, hogy nem kívántak nemzeti gyűlöletkeltést, hátrányos megkülönböztetést vagy közrend megváltoztatását kifejezni, hanem az egyesülési szándékot fejezik ki, tekintetbe véve Besszarábia és Románia történelmi kapcsolatát.

Az egyesüléspárti eszmék közérdeklődésre számot tartó eszmék és a véleménynyilvánítás keretei között valósulnak meg.

Az eszmék körülményei a Besszarábia és Románia közötti egyesülés évfordulója, a tettek megvalósítói közszereplők és véleményformálók.

A feljelentés tárgya ugyanakkor azonos jogi megközelítés kérése két, a feljelentő szerint összehasonlítható helyzetre vonatkoztatva. A feljelentő megállapítja, hogy a "Székelyföld nem Románia" szöveget ugyanez az intézmény hátrányos megkülönböztetésre való felbújtásnak értékelte, olyan eszmének, amely a közösségek közötti viszonyt hátrányosan érinti, és nem járul hozzá egy interetnikai, kölcsönös bizalmon alapuló légkör kialakításához.

Megállapítható, hogy a a két üzenet hatása Románia területén különböző, tekintetbe véve a társadalmi realitásokat, valamint a társadalom hozzáállását a két üzenethez. két történelmi valóságról és eseményekről lévén szó. A cselekmény megítélésénél ennek hatásait a romániai társadalomnak ezekhez az eseményekhez való viszonyulása alapján kell figyelembe venni.

Igaz, ugyan, hogy mindkét üzenet hatással lehet akár nemzetközi kapcsolatokra is, csakúgy, mint közösségek viszonyára, de a hatások Románia területén különböznek, az örökség, a történelmi jelképek, társadalmi valóság és a román társadalom viszonyának a függvényében a két üzenethez.

Figyelembevéve a cselekmény megvalósítóinak céljait, az üzenetek tartalmát, azok megvalósításának körülményeit, az elemzett üzenetek nem lépik át a véleménynyilvánítási szabadság kereteit.

Ennek következtében megszüntetem az eljárást, és az iratcsomó lezárását rendelem el. "

Kapcsolódó:


Hogy es van ez? Besszarábia Románia sze poátye, Székelyföld nem Románia nu sze poátye? Na ne. (ruszinkarpatalja.blogspot.com)

2017. január 8., vasárnap

Erdőszentgyörgyi zászlóper - Menyhárt Gabriella ügyvéd sajtóközleménye

SAJTÓKÖZLEMÉNY

Tárgy. Erdőszentgyörgy zászló per – a Maros Megyei Törvényszék megsemmisítette a jegyzőkönyvet és eltörölte az 5.000 lejes pénzbírságot - érdemi indoklás

Tavaly októberben értesítettük a tisztelt hallgatóságot arról, hogy a Maros Megyei Törvényszék megsemmisítette a jegyzőkönyvet és eltörölte az 5.000 lejes pénzbírságot az erdőszentgyörgyi zászlóper ügyében. Ez év január elején kézhez kaptuk az érdemi indoklást, amelyet összefoglalunk szíves felhasználás érdekében.

A bíróság helyt adott a 2001.évi 1157. számú jogszabály értelmezésének, – amely jogszabály alapján büntette meg a Megyefőnöki Hivatal az erdőszentgyörgyi polgármestert - és megállapította azt, hogy a Megyefőnöki Hivatal megszegte a törvényesség elvét, mert olyan esetekre terjesztette ki a 2001. évi 1157. számú jogszabály alkalmazását, amely esetekre nem vonatkozik a fentebb említett jogszabály, vagyis nem vonatkozik a „ székely zászló „ kitűzésére és „ a minden magyar zászlójának „ kitűzésére. A 2001. évi 1157. számú jogszabály Románia hivatalos zászlajának és bármely másik állam hivatalos zászlajának kitűzésére vonatkozik, ezen zászlók kifüggesztését szabályozza, és csakis és kizárólagosan ezen zászlók nem jogszerű kifüggesztését írja elő mint kihágást és teszi ezáltal büntethetővé.
A törvényszék megállapította, hogy a jegyzőkönyv büntetési hivatkozási jogalapja más ország hivatalos zászlajának kitűzési feltétele volt, vagyis a 2001. évi 1157. számú jogszabály 24. cikk első bekezdésének g pontja, azonban a törvényszék azt is megállapította hogy ez a jogszabályi keret nem terjeszthető ki analóg módon olyan zászlókra, amelyek nem képezik tárgyát a jogszabálynak, addig amíg expressis verbis a törvényhozó nem kívánja szabályozni a más jellegű zászlók – ide tartozik a székely zászló és a nem hivatalos magyar zászló is - kitűzésének feltételeit egy külön jogszabályban.

Amennyiben a Megyefőnöki Hivatal mégis megteszi ezt – esetünkben megtette - , úgy megszegi a törvényesség elvét és az előreláthatóság elvét, ez utóbbi értelmében a személy a jogszabályi előírások alapján képes kell legyen felmérni cselekményének következményeit, vagyis előre be tudja határolni azokat és el tudja tudatosan kerülni. Erdőszentgyörgy polgármestere, a Maros Megyei Törvényszék értelmezésében, azonban nem tudta előre felmérni azt, hogy a székely zászló és a minden magyarok zászlajának kitűzése maga után fogja vonni az ő megbüntetését a 2001. évi 1157. számú jogszabály értelmében és alapján.

Ezen okokból kifolyólag a Maros Megyei Törvényszék megsemmisíti a kihágási jegyzőkönyvet és a kirótt büntetést eltörli.

Nagyvárad, 2017. január 5.

Üdvözlettel, Menyhárt Gabriella Éva ügyvéd

Kapcsolódó: Erdőszentgyörgyi zászlóügy - pert nyert a polgármester, a város és a székelység (ruszinkarpatalja.blogspot.com)

2017. január 7., szombat

Szárazajtai vérengzés - nem indul büntetőeljárás, mert az elkövetők elhaláloztak, és egyébként is törvényes volt

A Székely Köztársaságnak az 1945-ös szárazajtai székelyellenes népirtás kivizsgálását célzó beadványára adott válaszul az ügyészség közölte, hogy mivel az elkövetők elhaláloztak, nem indítható büntetőeljárás ellenük. Az eseménysort ugyanakkor széleskörűen kivizsgálták, levéltárakban, katonai arhívumokban és az interneten, majd be is mutatták. Eszerint a nevezett eseménysor bűncselekmények megtorlására szolgáló, törvényes cselekedet volt, és az akkori kivizsgálására is csak orosz nyomásra került sor, de nem ítéltek el senkit.  





"Alulírott Aldea Martian Danut a Brassói Táblabíróság melletti Ügyészség ügyésze a Csibi Barna által tett feljelentés ügyében a következőket állapítom meg:

Csibi Barna a feljelentésében az 1944 szeptember 25-i, Szárazajtán 13 székelyen elkövetett gyilkosságsorozat elkövetőit román etnikumúaknak nevezte meg, a bűncselekmény oka pedig az áldozatok székely etnikuma volt. Ezért kérte népirtás és más emberiesség elleni bűncselekmények tárgyában a kivizsgálást.

A katonai arhívumokban valamint az interneten lefolytatott adatgyűjtés Gavrila Olteanu, Sumanele Negre, valamint a szárazajtai mészárlás témájában a következő eredménnyel járt:
Az 1944-es felszabadító hadműveletek során a román hegyivadász seregtest egy nagyobb létszámú német-magyar egység elől visszavonult. A visszavonulás során szárazajtai magyar etnikumú személyek letartóztattak, megkínoztak és meggyilkoltak ismeretlen számú, 13-100 közötti román katonát. Csak 2003-ra sikerült 13 román katona maradványait beazonosítani, ezek Szárazajtán vannak eltemetve.
1944 szeptember 26-án a helységbe érkezett Gavril Olteanu, a Iuliu Maniu Önkéntes Zászlóalj Brassói Önkéntes Hadosztályánák parancsnoka, a helyi románok kifejezett kérésére, mivel ezt a cselekményt nem kívánta megtorlatlanul hagyni.  A helységben számos, az akkor hatályban lévő törvényes előírás durva megsértését állapította meg. Eszerint a Nagy fivérek meggyilkoltak egy román tisztet, baltával. Egy idős nőszemély pedig fejszével levágta az elhunyt tiszt ujját, és lehúzta annak gyűrűjét. Gavrila Olteanu nyomozást tartott, majd elrendelte 11 magyar etnikumú személy kivégzését, 9-et golyó általi halállal, kettőt lefejezéssel, két akkor megsebesült személy pedig később hunyt el. Az áldozatok 16-65 év közöttiek voltak. Ezután a helységet kirabolták.
A Iuliu Maniu Zászlóalj hasonló cselekményeket követett el Bihar, Kolozs, Szilágy megyékben. Feljegyzéseiben Gavrila azt írta, ugyanazzal a baltával büntettem meg őket, amellyel ők követték el a bűntényt.
Ioan Lacatusu és Petru Tulea igen részletesen írtak Gavrila Olteanuról. Az információik igen alapos román katonai levéltári adatgyűjtés eredményei. Az ő megállapításaik szerint a Szárazajtán 2003-ban eltemetett 13 román katona nem egyértelműen a helyi lakosok áldozatai. A front előrenyomulása után a helységbe megérkezett Gavrila Olteanu. Az általa elkövetett kivégzések egyértelműen hatáskör túllépési cselekmények voltak, amelyeket bosszúvágy vezérelt, és bizonytalanságérzet, mert az akkori politikai helyzetben nem volt egyértelmű, hogy a szovjetek kívánnák a román közigazgatás újrabevezetését Erdély felszabadított területein.
Erre vonatkozóan a szovjetek a fegyverszüneti megállapodás 19. cikkét kívánták betartani, amely szerint a román közigazgatás Románia és a Szovjetunió közötti egyezmények után lenne bevezetve. A román fél külön kérésére, hogy legalább Kolozsvár és Nagyvárad román közigazgatás alá kerüljön, a szovjet fél azt válaszolta, hogy erre nincs lehetőség a békeszerződés aláírása előtt.
1944 november 2-án Visinszki orosz külügyminiszterhelyettes Sanatescu román tábornoktól követeli, hogy a borzalmas gyilkosságokat elkövető csoportot azonnal állítsák meg. Ennek következtében a román vezérkar elhatárolódik a Gavrila vezette csoporttól, és elrendelik vezetőjének letartóztatását. Iuliu Maniu is elhatárolódott, de nem a csoport alakulásakor, hanem csak ekkor. Nem lehetett tagadni, hogy a csoportot a Nemzeti Parasztpárt hozta létre, erdélyi önkéntesekből, akiknek az volt a feladata, hogy a román közigazgatást visszavezessék, de sokan frontszolgálatot is teljesítettek. Az Ardealul lap szerint több, mint 50.000 erdélyi román csatlakozott ehhez a tömörüléshez, ezek a frontvonalak mögött végezték tevékenységüket. Gavrila 1946 nyaráig nem kerül őrizetbe, ezalatt antikommunista ellenállást szervez, Sumanele Negre elnevezéssel. 1946 nyarán azonban őt és több társát letartóztatják. A börtönben ciánt vesz be, és így követ el öngyilkosságot. Egyes vélemények szerint meggyilkolták.
A szervezet elleni bűnper Brassóban kezdődött, majd Krajován folytatódott. A legionárius társai, valamint a szárazajtai románok egybehangzóan azt tanúsították, hogy igaz volt az az állítása, miszerint ugyanazzal a baltával végeztette ki az áldozatait, amelyikkel ők a bűntetteiket elkövették.
Nagy Lajos szárazajtai lakos egyedül más véleményt fogalmazott meg. Gavrila Olteanut nem ítélték el, az iratcsomót lezárták.
Még megállapítható, hogy foglalkozása szerint ügyvéd volt, valamint, hogy 1940-1944 között Brassóba menekült.
Következésképpen, mivel megállapítható, hogy Gavrila Olteanu elhunyt, és nincsenek arra utaló jelek, hogy a társai közül bárki is életben lenne jelenleg, a büntetőeljárási tv. 16. cikk 1 pont f) értelmében, mivel a tettes elhunyt, nem indul büntetőeljárás, és az iratcsomót lezárom."

Kapcsolódó:
A Székely Köztársaság feljelentést tett a szárazajtai, 1945 szeptember 26-i székelyellenes népirtás ügyében (ruszinkarpatalja.blogspot.com)