"Székelyföld nem Románia" márkanév - Csibi vs. Romania

"16632/12. sz. kérvény
Csibi Barna Románia ellen

Az eset leírása:
A kérvényező az Országos Márkavédelmi Hivatalnál lefoglalásra nyújtott be dokumentációt a következő szlogenre: "Székelyföld nem Románia!", ruhaneműk, sapkák, papír, stb. kereskedelmi forgalmazásához.
2009 márciusában a hivatal visszautasította a márkanév levédését Románia alkotmányának 1. cikkére hivatkozva, mivel Székelyföld Románia részét képezi, így alkotmányossági kifogások merültek fel.
Ezt a döntést a kérvényező megfellebbezte.

A márkavédelmi hivatal ezúttal is elutasította a kérvényt, és leszögezte, hogy a romániai fogyasztók felfogásában Székelyföld Maros, Hargita és Kovászna megyék területét jelenti. Ezt Google-kereső találatokkal támasztotta alá. A kérvényező véleményét, miszerint Székelyföld egy nemlétező, fiktív fogalom, a hivatal elutasította, mert, noha valóban nincs meghatározva törvényben, de azt tartani,hogy Székelyföld, tehát indirekt módon Maros, Hargita és Kovászna megye nem tartoznak Romániához, területi szeparatizmus és így alkotmányba ütközik.
A kérvényező ezt is megfellebbezte a hivatal fellebviteli osztályán.

A fellebbviteli osztály elutasította a fellebbezést. A történelmi és etnográfiai Székelyföld románok és székelyek lakta terület, Barcaság, a jelenlegi Brassó megye szomszédságában. És noha a márkanév magyar nyelven van, azt az összes romániai fogyasztó értheti, és nem lehet nemlétező vagy fiktív.

A kérelmező bíróságon támadta meg ezt a döntést is. Véleménye szerint a kedvezőtlen döntés a szólásszabadságát sérti. Székelyföld fogalma fiktív, nemlétező, és így bárkinek lehetősége van erről véleményt formálni.
Elsőfokon a bíróság elutasította a keresetet. Álláspontja szerint a véleménnyilvánítás szabadsága nem abszolút, és a területi szeparatizmusra való uszítás alkotmányellenes. Székelyföld pedig nem fiktív, hanem a román fogyasztók szerint Maros, Hargita és Kovászna megyék területe. Mégha magyarul is van a márkanév, a fogyasztók többsége, a történelmi háttér miatt, értik és nem tartják fiktívnek és nemlétezőnek.

Másodfokon a kérvényező kifejtette, hogy nyelvtanilag a szóban forgó mondat nem tartalmaz igét, tehát nem lehet uszításként értelmezni. Eszerint tehát a véleménnyilvánítás szabadságát nem lehet korlátozni ez esetben. Politikai-kozigazgatási és törvényességi értelemben Székelyföld pedig nem létezik, ezt a szociáldemokrata párt miniszterelnöke is ugyanilyen értelemben, nyilvánosan kifejtette (Victor Ponta- szerk.). Következésképpen, egy nemlétező területet nem lehet azonosítani Romániával, amely terület úgy közigazgatásilag, mint politikailag és törvény szerint is meg van határozva.
Azzal, hogy történelmi és etnográfiai szempontok szerint ítélt, az elsőfokú bíróság elismerte, hogy valójában nem tud törvényi szempontok szerint állást foglalni.
Amennyiben a szlogen első részét, a Székelyföld fogalmat történelmi és ethográfiai szempont szerint értelmezte, úgy a szlogen második részét, Romániát is aszerint kell értelmezni.
De Székelyföld a történelem során létezett, mint közigazgatási-politikai egység, a Magyar Királyság részeként, tehát történelmileg Székelyföld nem lehetett Románia, egy másik ország. Etnográfiailag Székelyföldet székelyek lakják, Romániát pedig románok, tehát ezerint sem lehet Székelyföld azonos Romániával.
Következésképpen, egy történelmi vagy etnográfiai igazságot nem lehet területi szeparatizmusként értelmezni napjainkban. Ez akár a tudományos kutatás, tudományos eredmény vagy vélemény kifejezése korlátozásának is minősül.

Végleges elutasításában a törvényszék kifejtette, hogy alkotmányossági kifogások merültek fel a szlogennel kapcsolatban, mégha az nem is kifejezetten felszólító vagy uszító. mivel tagadja Románia egyik létfontosságú alkotóelemét.
Egyébként pedig a román fogyasztók felfogásában Székelyföld Maros, Hargita, Kovászna megyéket jelenti.
Egy bíra döntéshozatalában nem korlátozódhat sem történelmi, sem etnográfiai elemzésekre. Azzal a területtel ellentétben, amely csak történelmileg létezett, Románia alkotmányos alapon működő jelenlegi állam. Bejegyezni egy márkanevet, amely egy Románián belüli országra vonatkozik, nyilvánvalóan nem elfogadható, mivel tagadja azoka az elveket, amelyek Románia lényegét képezik, és a közrendnek is ellentmond.
Románia államként való léte nem lett volna elérhető ezek nélkül az elvek nélkül, még kevésbé a Magyar Királyság történelmi szerveződését számba véve. (?!)
A tudományosságra való hivatkozás sem elfogadható, a véleménykülönbség bármilyen témát érinthet, de Románia államszerveződését nem, főleg, hogy a kérvényező is román állampolgár.

Vonatkozó törvénycikkek:

Románia alkotmánya, 1. cikk, amely szerint Románia egységes, oszthatatlan nemzetállam.
30. cikk 1, 7 pontok a véleménnyilvánítás szabadsága, és a területi szeparatizmusra való uszítás tiltása.
84. sz. 1998 évi törvény 5 (i) pontja, amely kimondja, hogy nem lehet azokat a szlogeneket levédeni, amelyek a közrendet és a közerkölcsöt sértik.

A kérvényező a Karta 9, 10 cikkére hivatkozott, hogy a hatóságok törvénytelenül korlátozták abban a jogában, hogy kifejezhesse azt a véleményét, hogy Székelyföld nem Románia, tekintetbe véve, hogy ez egy fiktív területre vonatkozik, amely csak történelmileg és etnográfiailag, de nem politikailag meghatározott. Ezenfelül a kérvényező kereskedelmi tevékenységben kifejezett véleményét is korlátozták.

 Kérdések a felekhez:

1. Alkalmazható a Karta 10. cikke az esetre? A kérvényező kérése, hogy bejegyezze a szlogent, valódi kereskedelmi tevékenységre vonatkozik? Foglalkozik a kérvényező kereskedelemmel? Ha nem, akkor ez a kérése felfogható, mint egy kísérlet kereskedelmi tevékenységre?

2. A hatóságok általi megtagadása a szlogen levédésének összeütközésben van-e a Karta 10. cikkében előírt jogokkal?

Ha igen, ez igazolható-e a 10. cikk 2 pontjával?"