2016 június 26-án került sor Budaházy György és társai büntetőperében a soron következő tárgyalásra, amelyen az elsőrendű vádlott tartotta meg védőbeszédét.
A tárgyalás szabadon látogatható volt, filmfelvételt, hangrögzítést ugyanakkor csak azok készíthettek, akik erre előzetesen bírói engedélyt kaptak.
A perbe egy civil aktivista homoszexuális jogvédő csoport tett le perbeavatkozási kérelmet, amit a bíróság elutasított,
A védőbeszéd 3, 35 órát tartott, ennek keretében az elsőrendű vádlott kitért arra, hogy számos bírósági jegyzőkönyvet a mai napig nem kapott kézhez, és amiket kézhez kapott is, az áttanulmányozása időigényes.
Az általa leginkább sértőnek talált ügyészi megfogalmazás kapcsán, miszerint ő veszélyes a magyar társadalomra, kifejtette, hogy 5 év óta szabadlábon védekezhet, és semmilyen a társadalomra veszélyes tevékenységet nem végzett, kiemelte, hogy a nemzetközi iszlám terrorizmus, na az a veszélyes a társadalomra, amely számára azonban ez az üzenet, hogy a hazájukért aggódó, és érte tevőlegességet is vállaló hazafiakat vegzálják és üldözik, csak olaj a tűzre.
Sőt, tulajdonképpen a nyomozóhatóságok ezen hozzáállása veszélyes a társadalomra, kanyarodott vissza az előző gondolatmenethez,
Politikai ideológiájával kapcsolatosan kifejtette, hogy a rendszerváltás óta a kommunisták nincsenek elszámoltatva, új közjogi berendezkedést javasolt, és össztársadalmi érdekű célok megfogalmazását.
Az őt és társait erőszakos cselekményekkel való vádolása kapcsán emlékeztetett, hogy az ú.n. erőszakos cselekmények, amelyekbe a politikai pélyafutása során belekeveredett, a következők voltak:
2002-ben szavazatok újraszámolását követelték, hídblokád, eljárás indult ellene garázdaság, közrend megzavarása címén, de még az autója parkolásába is belekötöttek.
Felemlegette a szovjet emlékműnél megvalósított performanszot, az EU csatlakozás elleni plakátkampányt, de azt is, hogy bújkálnia kellett, számos rendezvényről simán elhurcolták, néha bilincsben,
"Így élhettem a demokrácia nyújtotta jogaimmal" - fejezte be a felsorolást.
A félelemkeltés tényállási elemnél leszögezte, hogy amikor Madridban az iszlamisták robbantottak, és 145 halott volt, na az volt félelemkeltés. Válogatás nélkül, mindenkiben félelmet keltettek, a cselekmény egyértelmű üzenete az volt, hogy bárki, bárhol áldozat lehet.
Jelen cselekményeknél ez a tényállási elem teljesen hiányzik, mert a társadalom jelentős része sem a homoszexuális kisebbséggel, sem a baloldali liberális politikai ideológiákkal nem azonosul, de nem azonosul a "hazaárulók" bűnözői kategóriával sem, így, függetlenül attól. hogy ki követte el ezen cselekményeket, azok nem a társadalom, hanem maximum annak egy igen vékony szegmensét célozhatták meg.
Olyan cselekményeket, amelyeket a társadalom többsége helyesel, nem lehet terrorcselekményként bélyegezni meg, az már diktatúra - fejtette ki.
Egy szófordulattal, miszerint az ügyészség "fordítva ül a lovon", kifejtette azon nézetét, hogy a 2006-os, 2007-es őszi események kapcsán tulajdonképpen a hatalom volt az, aki megvalósította a terrorizmus egyik tényállási elemét, a válogatás nélküli félelemkeltést, amikor válogatás nélkül támadtak az utcán tartózkodó személyekre, azoknak súlyos testi és lelki sérüléseket okozva, amit utólag számos bírósági végzés is megállapított.
A hatósági szerv kényszerítése tényállási elemre vonatkoztatva megállapítja, hogy egy normális országban az Örszággyűlés (amely intézményt a vádirat szerint cselekményeikkel bizonyos intézkedések meghozatalára kívántak kényszeríteni a vádlottak), tulajdonképpen nem is hatósági, hanem társadalmi szerv.
A védőbeszéd ezen szakasza után Budaházy megkérdezte a bírói testületet, hogy bírják-e még a védőbeszédet, mire általános derültség közepette a bírónő kifejtette, hogy "a bíróság bírja".
A tulajdonképpen vádbeszédnek is beillő védőbeszéd további részében Budaházy kifejtette, hogy véleménye szerint mindenképpen az ő nyakába akarták varrni ezen cselekmények elkövetését a nyomozóhatóságok, ezt számos bizonyítékkal támasztotta alá, legfontosabb az ú.n. egyes számú tanu tanúvallomása, akinek szavahihetőségét szakértők is megállapították, és aki egyértelműen más elkövetőkre vallott a tárgyalás során, szemben a Budaházy szerint rendőrspicli Benkő Györggyel, akinek a beépített provokátor jellege szembetűnő volt, és konkrétan törvényellenes cselekedetekre kívánta őt és társait rávenni, ahogy azt számos hangfelvétel is bizonyítja. A per koncepciós jellegét kiemelendő aláhúzta, hogy számos, a fentieket alátámasztó tárgyi bizonyíték egyszerűen eltűnt, köddé vált a tárgyalás során.
A nyomozóhatóságok ostorozásaként kitért az előzetes letartóztatás középkori kínzást helyettesítő gyakorlatára, de úgy általában is a nyomozóhatóságok lustaságát, képtelenségét emelte ki, akik ahelyett, hogy elvégeznék a munkájukat, nyomásgyakorlással, megfélemlítéssel, és az előzetes letartóztatás intézményével élnek, amely nem valós, hanem inkább csak a statisztikák számára vezet eredményekhez.
A tárgyalás során a vádat képviselő ügyész hol mosolyogva, hol csukott szemmel, alvásállapotban volt jelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése