Szárazajtai vérengzés - nem indul büntetőeljárás, mert az elkövetők elhaláloztak, és egyébként is törvényes volt

A Székely Köztársaságnak az 1945-ös szárazajtai székelyellenes népirtás kivizsgálását célzó beadványára adott válaszul az ügyészség közölte, hogy mivel az elkövetők elhaláloztak, nem indítható büntetőeljárás ellenük. Az eseménysort ugyanakkor széleskörűen kivizsgálták, levéltárakban, katonai arhívumokban és az interneten, majd be is mutatták. Eszerint a nevezett eseménysor bűncselekmények megtorlására szolgáló, törvényes cselekedet volt, és az akkori kivizsgálására is csak orosz nyomásra került sor, de nem ítéltek el senkit.  

"Alulírott Aldea Martian Danut a Brassói Táblabíróság melletti Ügyészség ügyésze a Csibi Barna által tett feljelentés ügyében a következőket állapítom meg:

Csibi Barna a feljelentésében az 1944 szeptember 25-i, Szárazajtán 13 székelyen elkövetett gyilkosságsorozat elkövetőit román etnikumúaknak nevezte meg, a bűncselekmény oka pedig az áldozatok székely etnikuma volt. Ezért kérte népirtás és más emberiesség elleni bűncselekmények tárgyában a kivizsgálást.

A katonai arhívumokban valamint az interneten lefolytatott adatgyűjtés Gavrila Olteanu, Sumanele Negre, valamint a szárazajtai mészárlás témájában a következő eredménnyel járt:
Az 1944-es felszabadító hadműveletek során a román hegyivadász seregtest egy nagyobb létszámú német-magyar egység elől visszavonult. A visszavonulás során szárazajtai magyar etnikumú személyek letartóztattak, megkínoztak és meggyilkoltak ismeretlen számú, 13-100 közötti román katonát. Csak 2003-ra sikerült 13 román katona maradványait beazonosítani, ezek Szárazajtán vannak eltemetve.
1944 szeptember 26-án a helységbe érkezett Gavril Olteanu, a Iuliu Maniu Önkéntes Zászlóalj Brassói Önkéntes Hadosztályánák parancsnoka, a helyi románok kifejezett kérésére, mivel ezt a cselekményt nem kívánta megtorlatlanul hagyni.  A helységben számos, az akkor hatályban lévő törvényes előírás durva megsértését állapította meg. Eszerint a Nagy fivérek meggyilkoltak egy román tisztet, baltával. Egy idős nőszemély pedig fejszével levágta az elhunyt tiszt ujját, és lehúzta annak gyűrűjét. Gavrila Olteanu nyomozást tartott, majd elrendelte 11 magyar etnikumú személy kivégzését, 9-et golyó általi halállal, kettőt lefejezéssel, két akkor megsebesült személy pedig később hunyt el. Az áldozatok 16-65 év közöttiek voltak. Ezután a helységet kirabolták.
A Iuliu Maniu Zászlóalj hasonló cselekményeket követett el Bihar, Kolozs, Szilágy megyékben. Feljegyzéseiben Gavrila azt írta, ugyanazzal a baltával büntettem meg őket, amellyel ők követték el a bűntényt.
Ioan Lacatusu és Petru Tulea igen részletesen írtak Gavrila Olteanuról. Az információik igen alapos román katonai levéltári adatgyűjtés eredményei. Az ő megállapításaik szerint a Szárazajtán 2003-ban eltemetett 13 román katona nem egyértelműen a helyi lakosok áldozatai. A front előrenyomulása után a helységbe megérkezett Gavrila Olteanu. Az általa elkövetett kivégzések egyértelműen hatáskör túllépési cselekmények voltak, amelyeket bosszúvágy vezérelt, és bizonytalanságérzet, mert az akkori politikai helyzetben nem volt egyértelmű, hogy a szovjetek kívánnák a román közigazgatás újrabevezetését Erdély felszabadított területein.
Erre vonatkozóan a szovjetek a fegyverszüneti megállapodás 19. cikkét kívánták betartani, amely szerint a román közigazgatás Románia és a Szovjetunió közötti egyezmények után lenne bevezetve. A román fél külön kérésére, hogy legalább Kolozsvár és Nagyvárad román közigazgatás alá kerüljön, a szovjet fél azt válaszolta, hogy erre nincs lehetőség a békeszerződés aláírása előtt.
1944 november 2-án Visinszki orosz külügyminiszterhelyettes Sanatescu román tábornoktól követeli, hogy a borzalmas gyilkosságokat elkövető csoportot azonnal állítsák meg. Ennek következtében a román vezérkar elhatárolódik a Gavrila vezette csoporttól, és elrendelik vezetőjének letartóztatását. Iuliu Maniu is elhatárolódott, de nem a csoport alakulásakor, hanem csak ekkor. Nem lehetett tagadni, hogy a csoportot a Nemzeti Parasztpárt hozta létre, erdélyi önkéntesekből, akiknek az volt a feladata, hogy a román közigazgatást visszavezessék, de sokan frontszolgálatot is teljesítettek. Az Ardealul lap szerint több, mint 50.000 erdélyi román csatlakozott ehhez a tömörüléshez, ezek a frontvonalak mögött végezték tevékenységüket. Gavrila 1946 nyaráig nem kerül őrizetbe, ezalatt antikommunista ellenállást szervez, Sumanele Negre elnevezéssel. 1946 nyarán azonban őt és több társát letartóztatják. A börtönben ciánt vesz be, és így követ el öngyilkosságot. Egyes vélemények szerint meggyilkolták.
A szervezet elleni bűnper Brassóban kezdődött, majd Krajován folytatódott. A legionárius társai, valamint a szárazajtai románok egybehangzóan azt tanúsították, hogy igaz volt az az állítása, miszerint ugyanazzal a baltával végeztette ki az áldozatait, amelyikkel ők a bűntetteiket elkövették.
Nagy Lajos szárazajtai lakos egyedül más véleményt fogalmazott meg. Gavrila Olteanut nem ítélték el, az iratcsomót lezárták.
Még megállapítható, hogy foglalkozása szerint ügyvéd volt, valamint, hogy 1940-1944 között Brassóba menekült.
Következésképpen, mivel megállapítható, hogy Gavrila Olteanu elhunyt, és nincsenek arra utaló jelek, hogy a társai közül bárki is életben lenne jelenleg, a büntetőeljárási tv. 16. cikk 1 pont f) értelmében, mivel a tettes elhunyt, nem indul büntetőeljárás, és az iratcsomót lezárom."

Kapcsolódó:
A Székely Köztársaság feljelentést tett a szárazajtai, 1945 szeptember 26-i székelyellenes népirtás ügyében (ruszinkarpatalja.blogspot.com)