A Zöld Cicák is beszálltak a médiajárvány elleni küzdelembe

Két 18 és egy 16 éves fiataltól (akik magukat Zöld Cicáknak nevezik) kaptam egy levelet, amely az állásfoglalásukat tartalmazza a tavaly óta dúló médiajárvánnyal kapcsolatosan. Az állásfoglalást állításuk szerint a Föld valamennyi kormányának elküldték.

A szöveget változtatás nélkül közlöm:

"A koronavírus-járvány kitörése óta az emberi jogok sérülékenyebbek, mint valaha. Ennek az oka az, hogy a vírus megfékezése érdekében számos intézkedést vezettek be. Ezek közt van a social distancing, a maszkviselés, a tesztelés, az emberek mozgásának korlátozása, a karantén és az oltás.

Vizsgáljuk meg ezeket az emberi jogok szempontjából. Mivel nemzetközi a helyzet, ezért érdemes az intézkedésekre a nemzetközi emberi jog szemszögéből tekinteni. Mivel a világ minden pontján elterjedt a vírus és az intézkedések is hasonlóak, ezért legcélszerűbb az intézkedéseket a globálisan érvényes nemzetközi emberi jogi dokumentumok (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Gyermekjogi Egyezmény) alapján elemezni.

1. Social distancing.

A social distancing azt jelenti, hogy az emberek közt távolságtartás (tipikusan 1,5 m illetve 5 feet) ajánlott. Ennek az értelme az, hogy az emberek közti távolság csökkenti a fertőzés esélyét. A vírus cseppfertőzés által terjed, s minél távolabb vannak egymástól az emberek annál kevesebb az esély a fertőzésre, mert a váladékcseppek közül kevesebb jut el a másik emberhez. Mivel ez csak egy ajánlás és sikeresen csökkenti a fertőzés esélyét, ezért véleményünk szerint alapjogi kérdést nem érint.

Azonban amennyiben kötelezővé teszik a social distancing-ot, abban az esetben sérül a magán- illetve családi élet sérthetetlenségének joga (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 12. cikk, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikk, Gyermekjogi Egyezmény 16. cikk). A családi életben és az emberi kapcsolatokban nagy szerepet játszanak a fizikai kontaktusok. A kézfogás a találkozás egyik gesztusa, a szerelmesek egymás kezét fogva sétálnak, a csók is jelentős az ember életében, ugyanis mind a szerelemnek, mind az üdvözlésnek eleme. A kötelező social distancing megakadályozza a testi érintkezéssel járó alapvető gesztusokat is.

2. Maszkviselés

A maszkviselés célja a fertőzés esélyének csökkentése. A vírus cseppfertőzés által terjed, s a maszk egyfajta gátat képez a váladékcseppek és a légzőrendszer közt. Mivel egy gátat képez a maszk a váladékcseppek és a légzőrendszer közt, ezért a váladékcseppek nehezebben jutnak el a másik ember légzőrendszeréig, tehát csökken a fertőzés esélye.

Azonban bizonyos alapvető emberi jogokat érint a kötelező maszkviselés. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkének, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkének illetve a Gyermekjogi Egyezmény 14. cikkének értelmében mindenkinek joga van a lelkiismereti szabadsághoz. Az arc eltakarása a legtöbb kultúrkörben a rejtőzködést, a személyazonosság elrejtését jelképezi. A legtöbb kultúrkörben az arc eltakarása csak álarcosbál és bűnözés esetén szokás. (illetve védőeszközként egészségügyben, veszélyes munkakörülmények illetve oxigénhiányos környezet esetén). A maszkviselés kötelezővé tétele bizonyos, fokozott biztonsági követelményekkel rendelkező (leginkább pénzügyi) területeken a sérülékenység növekedésével jár a személyazonosság elrejtése miatt. 

Emellett a kötelező maszkviselés sértheti az egészséghez és testi integritáshoz való jogot (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 25. cikk, Gyermekjogi Egyezmény 24. cikk), ugyanis sporttevékenység illetve bizonyos légzőszervi betegségek esetén a maszk viselése kifejezetten káros. Sok esetben az egyszer használatos maszkokat folyamatosan használják, s ezért abban kórokozók tapadnak meg. Emellett itt meg kell említeni a szemüveget viselő személyeket. Náluk a szemüveg párásodása a látóképesség csökkenését okozza, s ez balesetveszélyes helyzetekhez vezethet.

A maszk viselésének kötelezővé tételének csak akkor van értelme, ha reális esélye van tartósabb kontaktusoknak. Tehát a maszk viselésének általánosan való kötelezővé tétele logikátlan és értelmetlen pl. zöldterületeken, erdőkben, egyéni sporttevékenység alatt, kihalt utcákon.

3. Tesztelés

A koronavírussal történő érintettség vizsgálatára többféle tesztelési módszert alkalmaznak.

A tesztelés sértheti a kínzás, kegyetlen és megalázó bánásmód tilalmát (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 5. cikk, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikk, Gyermekjogi Egyezmény 16. cikk). A tesztek egyik típusánál a mintát az orr és a garat nyálkahártyájáról kell venni. Ez az eljárás invazív eljárásnak tekinthető. Nem egy eset volt, amikor a teszt elvégzése az érintett személynél fájdalmat illetve az orrnyálkahártya vérzését okozta. Mivel a teszt elvégzése kötelező, ezért az érintett személy nem dönthet, hogy kívánja-e a tesztet elvégeztetni. Mivel invazív a vizsgálat, s sok esetben fájdalmas és vérzést okoz, ezért az alacsony fájdalomküszöbű illetve érzékeny nyálkahártyájú személyeknél kínzásnak minősíthető. 

Az alapvető orvosi etika és a betegjogok megkövetelik, hogy invazív beavatkozások esetén mindig szükséges a beteg beleegyezése, kivéve az életveszélyt és bizonyos igazságügyi orvosszakértői vizsgálatokat. Mivel a covid19-teszteléshez pozitivitás esetén hatósági intézkedés fűződik, ezért a vizsgálat igazságügyi orvosszakértői vizsgálatnak minősül. Igazságügyi orvosszakértői vizsgálatot csak igazságügyi orvostanban járatos s arra engedéllyel rendelkező orvos végezhet olyan körülmények közt, mely alkalmas az igazságügyi orvostani követelmények teljesítésére. A mintavételt nem feltétlenül szükséges igazságügyi orvosszakértőnek végeznie, azonban a levett minta elemzését már neki kell végeznie. Erre jó példa az ittas vezetők vérvizsgálata, amely esetén a mintát általában ápoló veszi, azonban a mintát igazságügyi orvosszakértő elemzi. 

Igazságügyi orvosszakértői vizsgálat csak egyéni kirendelés alapján végezhető. A kirendelésnek olyan formában kell megtörténnie, mely lehetővé teszi a hatékony jogorvoslat lehetőségét. Igazságügyi orvosszakértői vizsgálat esetén a vizsgált személy köteles tűrni a vizsgálatokat és beavatkozásokat, kivéve az invazív beavatkozásokat. Invazív beavatkozás csak abban az esetben végezhető, amennyiben a vizsgálatot kérő személy a kirendelésben ezt kifejezetten kéri (jó példa erre az ittas illetve kábítószer hatása alatt lévő személyek esetén végzett vérvétel).

Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat egyik alapelve a kétséget kizáró bizonyítás. A Covid19-tesztek lényegi célja a fertőzőképesség megállapítása. Tehát azok a tesztek, melyek pontossága olyan szintű, hogy egyéb, a Coronavirus-tözsbe tartozó vírusokat is képes kimutatni, avagy a csak az ellenanyag kimutatására szolgáló tesztek nem teljesítik a kétséget kizáró bizonyítás alapelvét, ugyanis tényleges fertőzőképességet nem mutatnak ki.

A kétséget kizáró bizonyítás alapelve maga után vonja az igazságügyi szakértői eredmény vitatását. A szakvéleményt kérő személy dönthet úgy is, hogy több igazságügyi szakértő véleményét is kéri, s csak úgy hoz döntést. Az igazságügyi szakértői vizsgálatot kérő személy és az igazságügyi szakértői vizsgálat alanya (élő személy esetén maga s megvizsgált személy, élő állat és élettelen dolog esetén az élő állat vagy az élettelen dolog tulajdonosa) kérheti az igazságügyi szakértői vélemény felülvizsgálatát, másik szakértő kirendelését, magánszakértői véleményt. Azonban pozitív covid-teszt esetén általában nincs mindig lehetőség a szakértői vélemény felülvizsgálatának vagy másik szakértő kirendelésének indítványozására illetve magánszakértő megbízására, ugyanis sok esetben a pozitív teszteredményről való értesítéssel együtt rendelik el a karantént.

Tömeges, kötelező tesztelési programok nem felelnek meg a nemzetközi jogi előírásoknak, ugyanis sérthetik a kínzás, kegyetlen és megalázó bánásmód tilalmát s sértik az invazív beavatkozásokhoz szükséges beleegyezési kötelezettséget és az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat kirendeltséghez való kötöttségét.

Megjegyeznénk, hogy az egész népességet átfogó, kötelező vizsgálat kizárólag a tüdőgümőkór kimutatására szolgáló vizsgálat, azonban ennek kötelezőségét sok fejlett ország eltörölte. Ezeket a vizsgálatokat röntgen illetve Mantoux-próba segítségével végzik. A tüdőgümőkór gyanúja a jellegzetes röntgenképből vagy a Mantoux-próba jellegzetes képéből állítható fel. Azonban a diagnózis felállításához szükséges a fertőzést okozó mycobacterium kimutatása. A tüdőgümőkór mai napig jelentős népegészségügyi probléma, gyorsan és könnyen terjed, a beteg hosszú időn keresztül üríti a kórokozót, s ha kialakulnak a tünetek, akkor gyakran halálos kimenetelű, amennyiben nem történik kezelés. A koronavírus leginkább az influenzához hasonlít, legtöbb esetben tünetmentes, a tünetekkel járó esetek nagy része is enyhe. Az influenza minden évben okoz haláleseteket, azonban az influenzára gyanús személyeket nem kötelező tesztelni és nem kerülnek karantén alá.

Mivel a Covid19-nek nem minden tulajdonságát ismerjük teljes mértékben, ezért a tömeges tesztelés orvosi kísérletnek minősül, mivel alkalmas a vírus terjedésének és a fertőzés mértékének specifikus (életkor, nem, társadalmi helyzet, stb. szerinti) elemzésére.

Orvosi kísérletet csak az érintett személy önkéntes és visszavonható beleegyezésével lehet végezni. A kísérletbe való belépést tilos kötelezővé tenni, tilos a belépésre vonatkozó mindenfajta nyomásgyakorlás, illetve a kísérletben nem résztvevők jogainak korlátozása. 

Az orvosi kísérletre való kényszerítés ellentétes a nemzetközi jogi normákkal. Ellentétben áll a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkével illetve a nemzetközi büntetőjogba ütközik. A nemzetközi büntetőjogba való ütközést a nürnbergi per -mint a nemzetközi büntetőjog egyik alappillére- alapozza meg, ugyanis a per során büntették a kísérleteket beleegyezés nélkül végző orvosokat is. Emellett a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának 7. cikkének (f) pontjába ütközik, amennyiben a tömeges kísérlet sok esetben fájdalmat illetve szenvedést okoz. Amennyiben a kísérletben részt nem vevő személyek jogait korlátozzák, abban az esetben az a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának 7. cikkének (h) pontjába ütközik.

4. Az emberek mozgásának korlátozása és a karantén

A legtöbb országban az emberek mozgását térben és/vagy időben korlátozzák. A térbeli korlátozás azt jelenti, hogy a belföldi és külföldi utazások korlátozottak, feltételhez kötöttek vagy tiltottak. Az időbeli korlátozás azt jelenti, hogy az emberek mozgása egy bizonyos időtartamban korlátozott, feltételhez kötött vagy tiltott.

Ez érinti a szabad mozgásra való alapvető jogot (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 13. cikk, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 12. cikk, Gyermekjogi Egyezmény 10. cikk 2. pont)

Az emberek mozgásának térbeli és időbeli korlátozása arra a célra irányul, hogy a vírus terjedése csökkenjen, ugyanis a korlátozások miatt a vírus csak lokálisan tud terjedni, mely a helyzet könnyebb kezelését teszi lehetővé s a vírus sem terjed olyan széles körben. 

Azonban az emberek mozgásának korlátozása több formában is logikátlan és bizonyos csoportokra sérelmes. Erre hozunk három példát.

Véleményünk szerint logikátlan éjszakai kijárási korlátozást elrendelni, ugyanis éjszaka nem szoktak az utcán tartózkodni, leginkább a téli hónapokban. Önmagában az éjszakai kijárási korlátozás véleményem szerint nem csökkenti a vírus terjedésének esélyét, ugyanis éjszaka nem sokan tartózkodnak közterületeken. A kulturális események és a gyülekezés a legtöbb országban tiltott, tehát nincsenek éjszaka bulik. (Akik házibulit szeretnének tartani, ők úgyis megtartják) Számomra az tűnne logikusnak, hogy éjszaka sétálnék, mert akkor majdhogynem üresek az utcák.

Véleményünk szerint logikátlan hétvégi kijárási korlátozást elrendelni, ugyanis hétvégén nem sokan tartózkodnak a közterületeken, mivel a közintézmények a legtöbb országban zárva tartanak, ezért maximum kirándulni tudnak menni az emberek a természetbe. A természetben nincs nagy esély a megfertőződésre. Az emberek hétvégén legalább tudnak aktívan pihenni. 

Véleményünk szerint az abszolút település-elhagyási tilalom súlyos hátrányt okoz a vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken élők számára. Ez arra vezethető vissza, hogy a vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken élők számára az alapvető jogok egy részének gyakorlásához nem állnak rendelkezésre az infrastrukturális lehetőségek, tehát az alapvető jogaikat nem vagy csak nagy nehézségek árán képesek gyakorolni. 

Itt arra gondolunk, hogy a vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken sok esetben nincs megfelelő bevásárlási lehetőség, orvos, gyógyszertár, iskola, a közművesítés (áram, víz, szennyvíz, gáz, szemétszállítás, távhő) nem vagy csak gyengén megoldott, a kommunikáció (televízió, internet, telefon, posta, sajtó (egyes eseteken -leginkább földrajzi okokból- a rádióelektronikai kommunikáció)) erősen korlátozott, a közlekedés jelentős akadályokba ütközik. Illetve a vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken élők vagyoni helyzete is szignifikánsan alacsonyabb a városi, sűrűn lakott és fejlett területek lakosaival szemben.

Az alapvető jogokat sok esetben a vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken élő személyek csak a városi, sűrűn lakott és fejlett területekre való utazással tudják gyakorolni, s az abszolút település-elhagyási tilalom e jogok gyakorlását lehetetlenné teszi vagy jelentősen korlátozza.

A legtöbb országban bizonyos személyeket bizonyos ideig tartó karanténra kötelezik. Ennek kivételezési módja lehet a házi karantén illetve az intézeti karantén. Ez nemzetközi jogilag internálásnak felel meg. A nemzetközi jogban az internálás jelentése: Meghatározott helyen történő fogva tartás, mely nem minősül sem hadifogságnak, sem börtönbüntetésnek, sem őrizetbe vételnek, sem száműzetésnek. 

A kötelező karantén véleményünk szerint teljesíti az internálás ismérveit, ugyanis nem minősül sem hadifogságnak, sem börtönbüntetésnek, sem őrizetbe vételnek, sem száműzetésnek. Azonban fogva tartásnak minősül, ugyanis a karantén alá helyezett személy a kijelölt területet nem hagyhatja el.

A pontos értelmezés érdekében szót kell ejteni a fogva tartások fajtáiról és azok jelentéseiről:

1. Börtönbüntetés: Bűnvádi vagy szabálysértési eljárás végeredményeképp a bűnös személy a számára kijelölt, zárt helyre (börtön, büntetőtábor, javítóintézet) kerül.

2. Őrizetbe vétel: A hatóság az eljárás alá vont személyt a számára kijelölt, zárt helyen őrzi abból a célból, hogy biztosítsa az eljárás alatt álló személy személyes jelenlétét és az eljárás lefolytatásának akadálytalanságát biztosítsa. Ennek több fajtája létezik, mint pl. a bűnügyi őrizet, házi őrizet, biztonsági őrizet, menekültügyi őrizet.

3. Hadifogság: Az ellenség hatalmába jutott harcoló személyeket az ellenség fogva tartja, főszabály szerint a 3. Genfi Egyezmény szerinti táborokban. 

4. Száműzetés: A száműzött személy köteles azokat a közigazgatási területeket elhagyni, ahonnan száműzték s oda egy meghatározott időn belül nem térhet vissza.

5. Internálás: Az internált személy fogva tartása különböző célokból, amely nem sorolható a fentiekbe. Fegyveres konfliktusok esetén a polgári személyek internálását főszabály szerint a 4. Genfi Egyezmény szerinti táborokban kell végrehajtani, békeidőben történő internálás esetén ilyen jellegű nemzetközi jogi kötelezettség nincs.

Mivel a Covid-19 vírussal fertőzött személy nem bűnös, nem áll eljárás alatt, nem hadifogoly s nem történik száműzés, azonban fogva tartják, ezért a karantén internálásnak minősül. Erősíti a fogva tartás tényállását, hogy a karantén alá helyezett személyeket az erre kijelölt hatóság rendszeres időközönként ellenőrzi. Békeállapotban lévő területek esetén a belső jog irányadó, háborús területek esetén viszont a 4. Genfi Egyezmény szabályai.

A fogva tartott személyek alapvető joga, hogy a fogva tartás ellen hatékony jogorvoslattal élhetnek. A pozitív teszteredmény vagy beutazás miatt karantén alá helyezett személyek számára nem minden esetben áll rendelkezésre hatékony jogorvoslat. Nem minősül az a jogorvoslat hatékonynak, mely túl lassú, túl drága, alacsony eredményességgel rendelkezik, az elbíráló szerv jogkörei észszerűtlenül korlátozottak illetve az intézkedés a jogorvoslati kérelem ellenére végrehajtható.

Az internálás csak abban az esetben jogszerű, ha az internálás megfelelő jogalappal rendelkezik, az internálásnak megfelelő célja van, s az internálás nem sérti az emberi jogokat. (Háborús területeken ez a feltételrendszer kiegészül azzal, hogy ha az internálás nem sérti a 4. Genfi Egyezményt)

Az elemzésünkben az első két pontot összevonnánk. A kötelező karanténnak két oka van általában. Az egyik ok a pozitív teszteredmény, másik ok pedig a külföldről történő beutazás. A cél mindkét esetben világos, a fertőzés megakadályozása.

Pozitív teszteredmény esetén a karantén jogalapját az adja, ha a teszt alkalmas a fertőzőképesség kimutatására. Amennyiben a fertőzőképesség kimutatására alkalmatlan tesztelési módszert alkalmaznak, abban az esetben a karantén alá helyezett személyek közt előfordulhatnak olyan esetek, amikor valójában nem fertőzőképesek, ezáltal az intézkedés lehetetlen célra irányul és sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 12. cikkében és a Gyermekjogi Egyezmény 10. cikkének 2. pontjában foglalt jogokat.

Külföldről beutazó személyek esetén a karantén jogalapját az adja, ha a beutazó személy bizonyíthatóan fertőzőképes. Amennyiben a beutazó személyeket a fertőzőképességük bizonyítása nélkül helyezik karantén alá, abban az esetben az intézkedés lehetetlen célra irányul és sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 12. cikkében és a Gyermekjogi Egyezmény 10. cikkének 2. pontjában foglalt jogokat.

A kötelező karantén egyéb emberi jogokat is sérthet. Amennyiben a hatósági ellenőrzés túl gyakori, esetleg éjszaka is megtörténik, abban az esetben sérül a magán- illetve családi élet sérthetetlenségének joga (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 12. cikk, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikk, Gyermekjogi Egyezmény 16. cikk), ugyanis az ember életébe eléggé erősen beleszól a hatóság a sok ellenőrzéssel.

Karantén elrendelése folytán sérülhet több alapvető jog is, amennyiben az alapvető életfeltételeket, így a táplálékot, az ivóvizet s a testi szükségletek elvégzését nem vagy csak jelentős nehézségekkel tudja biztosítani. Ez leginkább a rossz anyagi helyzetű, egyedül élő személyekre és a vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken élő személyekre igaz. Sajnos mai napig vannak olyan emberek, akik közkútról hordják a vizet, más háztartásokkal közös mellékhelyiségeket használnak és halastóban vagy patakban fürdenek. Számukra a karantén még nehezebb helyzetet teremt.

5. Az oltás

A covid-19 elleni küzdelem egyik mérföldköve az oltás kifejlesztése. Bizonyos személyek kötelezővé szeretnék az oltást tenni vagy az oltatlanok számára olyan korlátozásokat bevezetni, melyek annyira jelentősek, hogy csak oltottként lehet teljes életet élni. 

Az oltás kötelezővé tétele érintheti az élethez illetve az egészséghez való jogot (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 3. cikk, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 6. cikk, Gyermekjogi Egyezmény 6. és 24. cikk), ugyanis az oltás nem mindenkinek adható be, mivel bizonyos személyek egészségére káros lehet. Emellett lehetséges az antibody-dependent dehancement nevű reakció is, mivel a koronavírust nem ismerjük teljesen. Emellett bizonyos oltóanyagok géntechnológiának minősülnek, s a géntechnológia bizonyos országokban tiltott. Azonban ezek értékelése orvosi kompetencia. 

Emellett e jogot úgy sérti az oltás kötelezővé tétele, hogy az ember alapvető joga az egészségügyi önrendelkezési joga. Ez nem zárja ki, hogy az országok kötelezővé tegyenek egyes, súlyos betegségek elleni oltásokat; így pl. a gümőkór, diftéria, gyermekbénulás és a sárgaláz elleni oltásokat. Azonban az influenzához hasonlító covid-19 nem éri el azt a veszélyességi szintet (sok tünetmentes fertőzött, a tünettel járó fertőzések nagy része enyhe, halálozási arány viszonylag alacsony), hogy észszerű legyen ellene kötelező oltást bevezetni, ahogy az influenza ellen sem.

Az oltás kötelezővé tétele sérti a szabad mozgásra való alapvető jogot (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 13. cikk, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 12. cikk, Gyermekjogi Egyezmény 10. cikk 2. pont), amennyiben a tömegközlekedés használata vagy a belföldi illetve külföldi utazás oltás nélkül nem lehetséges. 

Megjegyeznénk, hogy beutazáshoz egyes országok csak és kizárólag a sárgaláz elleni oltást követelik meg, de egyes országok csak akkor, ha az utazó fertőzött országból származik vagy fertőzött országon keresztül utazott. Tehát bármelyik országba be lehet lépni gümőkór, gyermekbénulás, kolera, tífusz, menignococcus elleni oltás illetve maláriaprofilaxis nélkül. A sárgaláz súlyos lefolyása ugyan nem gyakori, azonban ha súlyos a lefolyású, akkor nagyon súlyos. A súlyos sárgaláz kezelése olyan követelményeket igényel, amelyek az érintett országokban nehezen áll rendelkezésre. A sárgaláz 20%-ban okoz súlyos tüneteket, szemben a covid-19-cel, mely 5%-ban okoz súlyos tüneteket.

A sárgaláz elleni oltás igazolására szolgáló irat az International Certificate of Vaccination or Prophylaxis, azonban ebbe az iratba azt is be lehet jegyezni, ha valaki számára tilos beadni sárgaláz elleni oltást. Amennyiben az International Certificate of Vaccination or Prophylaxis olyan bejegyzést tartalmaz, hogy az érintett személy számára tilos beadni a sárgaláz elleni oltást, abban az esetben az érintett személyt a beutazás szempontjából oltottnak kell tekinteni s az érintett személy beutazását tilos az alapján megtiltani, hogy ténylegesen nem kapta meg a sárgaláz elleni oltást.

Az oltás kötelezővé tétele alapvető jogokat sért (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 18., 20., 23., 24., 26. és 27. cikk; Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. és 21. cikk; Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 6., 13. és 15. cikk;  Gyermekjogi Egyezmény 13., 14., 15., 28. és 31. cikk), amennyiben a covid-19 ellen nem oltottak számára nem lesz engedélyezett az oktatási intézmények, kulturális intézmények és rendezvények, sportlétesítmények, sportesemények, szabadidős létesítmények, üdülőhelyek, vallási szertartások látogatása, s a gyülekezési joggal sem élhetnek az oltatlan személyek, és ha a munkahelyeken is kötelezővé teszik az oltást.

Az oltás bizonyos esetekben valószínűleg egy ideig kiváltható lesz a fertőzésen átesés igazolásával.

A covid-19 viszonylag gyakran tünetmentes fertőzést okoz s az enyhe tünetekkel járó esetek nagy része is diagnosztizálatlan, ezért a fertőzésen átesettek száma jelentősen magasabb a hivatalos számoknál. Ezért az oltás csak azoknál lenne logikus, akik igazoltan nem estek át a fertőzésen. A tünetmentes fertőzött személyekre az oltás ismeretlen hatással bír, lehetséges az antibody-dependent dehancement nevű reakció is. Emellett a természetes úton, tünetmentes vagy enyhe fertőzéssel, védettséget szerzett személyek oltása gyakorlatilag az oltóanyag pazarlását jelentené. 

Ezért az oltás kötelezővé tétele nem csak a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat sértené, hanem logikátlan is lenne.

6. A nemzetközi emberi jogi dokumentumokkal kapcsolatos egyéb kérdések. 

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 28. cikke szerint minden embernek joga van a Nyilatkozatban szereplő jogok szerinti világban élni. 

A nemzetközi emberi jogi dokumentumok közös 2. cikke alapján a dokumentumokban szereplő jogok minden embert megilletnek megkülönböztetés nélkül, így oltottakat és oltatlanokat egyaránt. A dokumentumokban szereplő emberi jogok súlyos okokból korlátozhatók, azonban ezt alaposan meg kell indokolni. Amennyiben a korlátozás egyéni jellegű, akkor hatékony jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani s lehetőséget kell biztosítani, hogy a korlátozással érintett személy kifejthesse a véleményét a korlátozásokkal kapcsolatban. Amennyiben a korlátozás csoportos jellegű, akkor hatékony jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani a csoport és a csoport tagjai számára, amennyiben ez lehetséges s lehetőséget kell biztosítani, hogy a korlátozással érintett csoport kifejthesse a véleményét a korlátozásokkal kapcsolatban. 

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gyermekjogi Egyezmény lehetővé teszi, hogy egyes jogokat törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vessenek alá, amelyek az állam biztonságának, a közrendnek, a közegészségügynek, a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek, és amelyek összhangban vannak a nemzetközi emberi jogi dokumentum által elismert egyéb jogokkal. Ez kizárólag az adott emberi jog gyakorlásának részleges, a cél eléréséhez szükséges korlátozására ad lehetőséget és tiltja, hogy a korlátozások egyéb emberi jogok sértsenek.

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 4. cikke lehetővé teszi, hogy a részes államok szükségállapot esetén szigorúan a szükséges mértékben felfüggesszék a nemzetközi emberi jogi dokumentumban szereplő egyes jogokat, amennyiben az nem sért más nemzetközi jogi szabályt illetve a nemzetközi emberi jogi dokumentumok közös 2. cikkét. 

Azonban nem lehet eltérni a 6. (élethez való jog), 7. (kínzás, kegyetlen és megalázó bánásmód tilalma), 8. (rabszolgaság tilalma), 11. (adósok bebörtönzésének tilalma), 15. (visszamenőleges büntető hatály tilalma), 16. (jogképesség joga) és 18. (gondolat- lelkiismereti és vallásszabadság) cikktől. 

Emellett amennyiben egy állam a 4. cikk alkalmazásával él az Egyesült Nemzetek Főtitkára útján haladéktalanul tájékoztatni köteles az Egyezségokmányban részes többi államot azokról az intézkedésekről, amelyektől eltért és azokról az okokról, amelyek erre késztették. További tájékoztatást kell adni ugyanezen az úton arról az időpontról, amikor az állam az ilyen eltéréseknek véget vet.

7. Mikor tekinthető egy intézkedés kötelezőnek?

De jure kötelező: Amennyiben egy intézkedés alkalmazása azért kötelező, mivel azt jogszabály, jogerős hatósági döntés, jogerős bírósági döntés vagy szokásjog előírja. Erre példa, ha a maszkviselés azért kötelező, mert azt jogszabály írja elő; vagy ha a karantén azért kötelező, mert azt hatóság írja elő.

De facto kötelező: Amennyiben egy intézkedés alkalmazását jogszabály, jogerős hatósági döntés, jogerős bírósági döntés vagy szokásjog nem írja elő, viszont az intézkedést nem végrehajtó személy jelentős jogsérelmet szenved. Erre példa, ha az oltás nem kötelező, viszont az oltatlan személyek pl. nem utazhatnak szabadon vagy a kulturális jogaikat korlátozottan gyakorolhatják. Jelentős jogsérelemmel járó példa, ha a tesztelés nem kötelező, azonban a tesztelésben nem résztvevő személyek kötelesek karanténba vonulni és nem rendelkeznek negatív tesztről szóló igazolással, s ez az igazolás kötelező a közterületeken való tartózkodáshoz. 

A de facto kötelező intézkedés is kötelezőnek tekintendő.

Ajánlások:

(Megjegyezzük, hogy ez az elemzés a nemzetközi jogi szempontok alapján íródott, ezért az itt szereplő ajánlások a nemzetközi jogi dokumentumoknak megfelelően csupán általános ajánlásokat tartalmaz, amelyek nem mindenhol alkalmazhatóak)

1. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a covid-19-cel kapcsolatos intézkedések -kiemelten a social distancing, a maszkviselés, a tesztelés, az emberek mozgásának korlátozása, a karantén és az oltás- vagy ezeknek végrehajtásának módjai sértenek-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot.

2. Amennyiben egy intézkedést kötelezővé tesznek, akkor ne de facto, hanem de jure tegyék kötelezővé. Semmilyen intézkedést ne tegyenek de facto kötelezővé, amennyiben nem tették de jure kötelezővé.

3. Amennyiben az intézkedések, vagy ezeknek jelenlegi végrehajtási módjai sértenek bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot, akkor dolgozzanak ki más védekezési módszereket, amelyek nem sérelmesek.

4. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 28. cikkével összhangban biztosítsák, hogy a járványhelyzet ellenére minden embernek joga legyen a Nyilatkozatban szereplő jogok szerinti világban élni.

5. Amennyiben a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 4. cikkében biztosított jogkörrel élnek, abban az esetben azt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 4. cikkével összhangban tegyék. Tehát semmiféleképp ne térjenek el a 6. (élethez való jog), 7. (kínzás, kegyetlen és megalázó bánásmód tilalma), 8. (rabszolgaság tilalma), 11. (adósok bebörtönzésének tilalma), 15. (visszamenőleges büntető hatály tilalma), 16. (jogképesség joga) és 18. (gondolat- lelkiismereti és vallásszabadság) cikktől. Amennyiben még nem történt meg, akkor az Egyesült Nemzetek Főtitkára útján tájékoztassák a többi részes államot azokról az intézkedésekről, amelyektől eltért és azokról az okokról, amelyek erre késztették. További tájékoztatást kell adni ugyanezen az úton arról az időpontról, amikor az állam az ilyen eltéréseknek véget vet. 

6. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a social distancing és ennek jelenlegi szabályozása és gyakorlata sért-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot.

7. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a social distancing és ennek jelenlegi gyakorlata mennyire csökkenti a covid-19 terjedését.

8. Dolgozzák ki a social distancing olyan szabályozását, mely a magán- illetve családi élet sérthetetlenségének jogát tiszteletben tartja.

9. A magán- illetve családi élet sérthetetlenségének jogával összhangban ne tegyék általánosan kötelezővé a social distancing-ot, különösen családtagok között.

10. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a maszkviselés és ennek jelenlegi szabályozása és gyakorlata sért-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot.

11. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a maszkviselés és ennek jelenlegi gyakorlata mennyire csökkenti a covid-19 terjedését.

12. A maszkviselés szabályozásakor legyenek tekintettel az arc eltakarásával kapcsolatos helyi szokásokra.

13. Dolgozzák ki a maszkviselés olyan szabályozását, mely összhangban van a testi integritáshoz és egészséghez való joggal, tekintettel a krónikus légzőszervi betegséggel élő, sporttevékenységet végző és szemüveget viselő személyekre. 

14. Dolgozzák ki a maszkviselés olyan szabályozását, mely nem csökkenti jelentős mértékben a fokozott biztonságú területek és létesítmények sérülékenységét.

15. Dolgozzanak ki olyan módszereket, mely csökkenti az egyszer használatos maszkok tartós használatát.

16. Ne tegyék kötelezővé a maszk viselését, ahol ez logikátlan, tehát pl. zöldterületeken, erdőkben, egyéni sporttevékenység alatt, kihalt utcákon.

17. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a tesztelés és ennek jelenlegi szabályozása és gyakorlata sért-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot.

18. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a tesztelés és ennek jelenlegi gyakorlata mennyire csökkenti a covid-19 terjedését.

19. Csak és kizárólag olyan tesztelési módszereket alkalmazzanak, melyek lehetőleg a legkevésbé invazívak s nem járnak szükségtelen fájdalommal és szükségtelen sérüléssel.

20. Csak és kizárólag olyan tesztelési módszereket alkalmazzanak, melyek alkalmasak a tényleges fertőzőképesség kimutatására.

21. Dolgozzák ki a tesztelés olyan szabályozását, mely nem teszi minden esetben kötelezővé a teszt elvégzését. 

22. Dolgozzák ki s széles körben terjesszék azokat a tájékoztató anyagokat, melyek arról nyújtanak tájékoztatást, hogy a teszt milyen esetekben kötelező s melyen esetekben nem s hogy a tesztelés alá vont személyek milyen jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek..

23. Amennyiben egy személyt tesztelés alá kívánnak vonni, akkor tartsák be az igazságügyi orvosszakértői vizsgálatra vonatkozó szabályokat.

24. A covid-19-cel kapcsolatos teszteléseket -de lehetőleg a minták elemzését- amennyiben lehetséges, kizárólag igazságügyi orvosszakértő végezze.

25. Dolgozzák ki a tesztelés olyan szabályozását, mely lehetővé teszi a teszteredmény -mint igazságügyi szakértői vélemény- felülvizsgálatára vagy másik szakértő kirendelésének indítványozására illetve magánszakértő megbízására.

26. Lehetőleg ne végezzenek kötelezően tömeges, a teljes népességet átfogó tesztelési programokat.

27. Amennyiben végeztek kötelezően tömeges, a teljes népességet átfogó tesztelési programot, abban az esetben a lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a tömeges, a teljes népességet átfogó tesztelési program lebonyolítása sértett-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot. Emellett vizsgálják meg, hogy a teljes népességet átfogó tesztelési program de facto volt-e kötelező. (Véleményünk szerint a tömeges, teljes népességet átfogó tesztelési program de facto kötelezővé tétele sérti a jogbiztonság alapelvét)

28. Amennyiben végeztek kötelezően tömeges, a teljes népességet átfogó tesztelési programot, abban az esetben a lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a tömeges, a teljes népességet átfogó tesztelési program minősíthető-e orvosi kísérletnek, önkéntes volt-e, ehhez mindenki kényszertől s megtévesztéstől mentes beleegyezését adta-e, a beleegyezés visszavonható volt-e, gyakoroltak-e bármilyen nyomásgyakorlást a programba való belépés érdekében, s korlátozták-e a programban nem részt vevő személyek jogait.

29. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy az emberek mozgásának korlátozása és ennek jelenlegi szabályozása és gyakorlata sért-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot.

30. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy az emberek mozgásának korlátozása és ennek jelenlegi gyakorlata mennyire csökkenti a covid-19 terjedését.

31. Lehetőleg ne rendeljenek el logikátlan kijárási korlátozásokat, mint pl. éjszakai kijárási korlátozást vagy hétvégi kijárási korlátozást. 

32. Amennyiben ilyen korlátozásokat (pl. éjszakai kijárási korlátozást vagy hétvégi kijárási korlátozást) rendeltek el, akkor a lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy ezek a kijárási korlátozások és ezeknek a jelenlegi szabályozása és gyakorlata sért-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot s mennyire csökkenti a covid-19 terjedését.

33. Lehetőleg ne rendeljenek el abszolút település-elhagyási tilalmat, különösen a vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken élőkre való tekintettel.

34. Amennyiben abszolút település-elhagyási tilalmat rendeltek el, akkor a lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy ezek a kijárási korlátozások és ezeknek a jelenlegi szabályozása és gyakorlata sért-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot, milyen hatással van a vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken élőkre s mennyire csökkenti a covid-19 terjedését.

35. Dolgozzanak ki olyan megoldásokat, melyek lehetővé teszik azt, hogy a vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken élő személyek teljes körűen tudják gyakorolni az alapvető jogaikat.

36. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a karantén és ennek jelenlegi szabályozása és gyakorlata sért-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot.

37. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy a karantén és ennek jelenlegi gyakorlata mennyire csökkenti a covid-19 terjedését.

38. A karantén alá helyezett személyek számára biztosítsák az internált személyeket megillető jogokat, ha szükséges a 4. Genfi Egyezmény szabályai szerint. (A békeállapotban lévő területeken a 4. Genfi Egyezmény alkalmazása nem kötelező; azonban ha a karantén jellege olyan, abban az esetben a 4. Genfi Egyezmény részleges alkalmazása véleményünk szerint ajánlatos)

39. Dolgozzanak ki olyan szabályozást, ami alapján egy személyt csak abban az esetben lehet karantén alá helyezni, amennyiben bizonyítottan fertőzőképes.

40. Tegyék lehetővé, hogy a karantén alá helyezett személyek hatékony jogorvoslattal élhessenek a karantén vagy bármely karanténnal kapcsolatos intézkedés ellen.

41. Dolgozzanak ki olyan megoldásokat, melyek lehetővé teszik azt, hogy a karantén alá helyezett rossz anyagi helyzetű, egyedül élő személyek és vidéki, ritkán lakott és elmaradott területeken élő karantén alá helyezett személyek teljes körűen tudják gyakorolni az alapvető jogaikat.

42. Dolgozzák ki s széles körben terjesszék azokat a tájékoztató anyagokat, melyek arról nyújtanak tájékoztatást, hogy a karantén milyen esetekben kötelező s milyen esetekben nem és a karantén alá helyezett személyek milyen jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek.

43. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy az oltás és ennek jelenlegi szabályozása és gyakorlata sért-e bármilyen emberi jogot, bármilyen jogi alapelvet, szokásjogot vagy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogi dokumentumot.

44. A lehető legalaposabb és leghatékonyabb módon vizsgálják meg, hogy az oltás és ennek jelenlegi gyakorlata mennyire csökkenti a covid-19 terjedését.

45. Dolgozzanak ki olyan szabályozást, mely alapján az emberek választhatnak, hogy milyen típusú oltóanyaggal oltsák be őket.

46. Végezzenek azzal kapcsolatban vizsgálatokat, hogy kik számára biztonságos az oltás, hogy hat az oltás a fertőzésen (beleértve a tünetmentes vagy enyhe fertőzést) átesett személyekre és történik-e antibody-dependent dehancement nevű reakció.

47. Lehetőleg ne legyen általánosan kötelező az oltás.

48. Lehetőleg lehetséges legyen az oltatlan személyek számára a tömegközlekedés használata, a belföldi illetve külföldi utazás, az oktatási intézmények, kulturális intézmények és rendezvények, sportlétesítmények, sportesemények, szabadidős létesítmények, üdülőhelyek, vallási szertartások látogatása, a gyülekezési joggal és a munkajoggal való élés.

49. Lehetőleg semmilyen körülmények közt ne legyen kötelező az oltás a fertőzésen (beleértve a tünetmentes vagy enyhe fertőzést is) átesett személyek számára. E cél érdekében dolgozzanak ki olyan módszereket, melyek a tünetmentes illetve enyhe fertőzésen való átesés kimutatására alkalmasak.

50. Amennyiben oltási igazolás használatát kívánják bevezetni, akkor dolgozzanak ki olyan szabályozást, mely alapján oltottnak kell minősíteni a fertőzésen (beleértve a tünetmentes vagy enyhe fertőzést is) átesett személyeket és azokat a személyeket, akik nem kaphatják meg az oltást; annak ellenére, hogy ténylegesen nem kapták meg az oltást. Emellett a covid-19 elleni oltás igazolására praktikusságból az az International Certificate of Vaccination or Prophylaxis nevű dokumentumot szükséges használni.

Jogi nyilatkozat:

Ez a dokumentum nem tekinthető a vírus elleni védekezés akadályozásának. A dokumentum célja csupán a vírus elleni védekezés új nézőpontba való helyezése, mely megfelel a véleménynyilvánítás szabadságának alapjogának. (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikk, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikk, Gyermekjogi Egyezmény 12. és 13. cikk)."